Ásvány- vagy csapvíz?

Sokszor éri kritika a vezetékes vizet az ásványvízzel szemben. Aztán arról is hallani, hogy Magyarországon még a mosógépbe is ivóvizet engedünk – sok más országgal szemben. Meg azt is mondjak, hogy a műanyag palackos ásványvíz sem az igazi. Ásványi anyagok? Tartósítószerek? Klór? Szeretnénk végre tisztán látni…

Nem csoda, ha időnként a sajtóhírek hatására elbizonytalanodunk, merjünk-e inni a vezetékes vízből. Legutóbb éppen azért volt célkeresztben a csapvíz, mert az Európai Unió tavaly december 25-éig adott határidőt Magyarországnak arra, hogy az ország ivóvízbázisának azon részén, ahol a víz geológiai eredetű arzént tartalmaz, megoldja az arzénmentesítést. Ez annyit jelent, hogy néhány településen, ahol átmenetileg megoldatlan marad a „tisztítás”, a honvédség gondoskodik az ivóvízről.

Játék a számokkal?

Az igazsághoz hozzátartozik, hogy egy uniós jogszabály nem engedi, hogy továbbra is fogyassza a lakosság az évtizedeken át megszokott vezetékes vizet, mert a közösségi norma az arzéntartalom tekintetében alacsonyabb határértéket ír elő a hazainál. Ez játéknak tűnhet a számokkal, hiszen hallani arról, hogy a korábbi hazai szabvány szerinti 50 μg/liter arzénhatárérték azt jelenti, mintha valaki egész élete során elszívna egyetlen doboz cigarettát. Lefordítva a számok nyelvére: ha egy település lakói egész éltükben a határértéken lévő arzéntartalmú vizet fogyasztják, akkor közülük minden százezrediknél növekszik meg egyről másfélre a rákos megbetegedés kockázata. Első hallásra nem veszélyes, ám mégis nyugtalanító, miért viszünk be a szervezetünkbe feleslegesen arzént – és egyébként is kiküszöbölhető volna a vízzel együtt történő fogyasztása. 

Ásványvízminőség

A Magyar Víziközmű Szövetség véleménye szerint méltatlanul sok támadás éri a vezetékes vizet, holott Magyarországon az ivóvíz a legjobban ellenőrzött élelmiszer, és mintegy háromezer településen az európai előírások alapján is kiváló minőségű az ivóvíz. Nagy Edit, a szervezet főtitkára érdeklődésünkre elmondta, egy idén augusztusban végzett független vizsgálat rámutatott, hogy a budapesti kerületek vízminőség-vizsgálatai szerint a csapvíz 55,8–65 mg/l kalcium- és 13,4–16 mg/l magnéziumtartalma megegyezik a ma legnépszerűbb, mérsékelt ásványianyag-tartalmú palackozott vizekével. A Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára felhívta a figyelmet az uniós arzénhatárérték megállapításának sajátosságára, ugyanis az európai országok nagy részében rendszeresen fogyasztanak tengeri állatokat, ám ezeknek a táplálékoknak meglehetősen magas az arzéntartalmuk, így az uniós határérték megállapításakor ezt vették figyelembe, a magyar lakosság viszont igen csekély mennyiségű tengeri eredetű táplálékot fogyaszt.

Az ivóvíz arzéntartalmának csökkentésére több lehetőség is rendelkezésre áll: új vízbázis igénybevétele, hígítás, tisztítási technológia, viszont ezek kivitelezése idő- és pénzigényes feladat. Van, ahol már megoldották ezt a kérdést, számos helyen azonban még nem fejeződtek be a szükséges munkálatok, így itt várható, hogy a vízellátás nem az eddig megszokott technológiával történik majd. Ahol az Unió által szabott határidőig nem sikerül befejezni a megkezdett munkát, ott átmeneti vízellátást vezetnek be, de minden településen folyni fog a csapból víz.

Ártalmas a klór?

A csapvíz esetében a fő kritika gyakran nem a tisztasággal kapcsolatos, hanem éppen a fertőzések megelőzése érdekében használt vegyületekkel. Az európai uniós előírásoknak megfelelően a vízben terjedő járványos megbetegedések és egyéb kórokozók ártalmatlanítására a leghatékonyabb módszer az ivóvíz klórozása. A víz olykor több kilométeres utat járhat be a vezetékeken keresztül, amíg a földből a lakásunkig eljut. Ez a folyamat nem minden esetben gyors, és ilyenkor a víz relatív sok időt tölthet a vezetékekben, ezért is van szükség arra, hogy az ivóvizet a csőhálózatba jutás előtt klórral fertőtlenítsék. Ezt csak olyan mértékben teszik, hogy az elfogyasztott víz ne okozhasson egészségügyi problémát, illetve a fertőtlenítésnek az egészségügyi hatóság mindenkori ajánlásának is meg kell felelnie. Ettől az értéktől csak abban az esetben térnek el a szolgáltatók, ha a víz minőségét valamilyen káros behatás éri (például árvíz, csőtörés stb.). Bár a klór nem túl kellemes szagú és ízű, alkalmazása mégis szükséges. A legegyszerűbb mód arra, hogy megszabaduljunk a kellemetlen szagtól, ha fogyasztás előtt kancsóba vagy pohárba engedjük a vizet, és néhány percig levegőztetjük. Ilyenkor távozik el a vízben lévő szabad klór, és marad az ártalmatlan klorid, mely a közismert konyhasó összetevője is.

Óvatosan a szűrővel!

Létezik egy lehetőség, hogy otthon a vezetékhez csatlakoztatva házi víztisztítót használjunk, hogy kiszűrjük a fertőtlenítőszert. Arról azonban nem szabad megfeledkezni, hogy a berendezés szűrőbetétjét rendszeresen cserélni kell, mivel ennek állapotától függ a rajta átfolyó víz minősége. Ha erre nem fordítunk kellő figyelmet, könnyen előfordulhat, hogy a szűrő nem tisztítja, hanem szennyezi a vizet, és komoly egészségügyi problémákat okozhat. A fordított ozmózis elvén működő berendezések pedig nemcsak a klórt és a vasat távolítják el az ivóvízből, hanem a számunkra hasznos kalciumot és magnéziumot is.

Egy víztisztító berendezéseket forgalmazó vállalkozás szakértője jól tudja, hogy a csapvíz klórozása a vezetékben elszaporodó baktériumok miatt elkerülhetetlen. Így jogosan merül fel a kérdés a fogyasztóban, hogyan szabadulhatna meg a számára egyébként felesleges fertőtlenítőszertől.

„A vízszűrő berendezéseknek és technológiáknak több fajtája létezik, azonban egyvalami közös bennük: az előírásnak megfelelően a szűrőbetéteket az előírt időben, illetve a megszűrt vízmennyiség után cseréljük, mert a baktériumok elszaporodhatnak a kritikus helyeken. Mivel a piacon számtalan lehetőség közül választhatunk, nézzük meg a vízszűrő betét minőségét, hiszen a szűrt víz minősége attól függ, milyen anyagból van a szűrő, mennyi idő alatt folyik át rajta a víz. Időnként olyan kritika éri a víztisztító berendezéseket, hogy a számunkra fontos ásványi anyagokat is kiszűrik a vízből. Fontos megjegyezni, hogy ez a fordított ozmózis alapú technológiára vonatkozik, amelynek pontosan az a lényege, hogy a szűrés során minden káros és hasznos anyagot eltávolít a vízből, majd utóbbiból valamennyit visszaadagol. Ezért az aktív szenes, gyantás alapú szűrőberendezéseket ajánlom, mert azok nem csökkentik a víz természetes ásványi összetevőit, csak a káros anyagokat távolítják el. Ráadásul ezek kancsós és vezetékbe építhető változatban is beszerezhetők” – mondja a szakértő.

Nem mindegy, honnan nyerik a vizet

A közelmúltban újra előkerült a téma, hogy ivóvizeink tartalmaznak-e gyógyszermaradványokat. Nagy Edit elmondta, Magyarországon eddig keveset tudtunk erről a kérdésről, mert csak a mostanában beszerzett műszerekkel lehet kimutatni a felszíni vizekben egészen kis koncentrációban előforduló gyógyszerszármazékokat. A külföldön elvégzett mikrobiológiai vizsgálatok valószínűsítik, hogy az élővizekbe (felszíni) kerülő származékok, hormonok hatással lehetnek a vízben élő szervezetekre, a táplálékláncra – befolyásolva az ökológiai egyensúlyt. A tudósok jelenlegi véleménye szerint a gyógyszermaradványok kis koncentrációja miatt igen csekély a valószínűsége, hogy az ivóvíz, illetve az élővizekben élő állatok fogyasztása veszélyt jelenthet, ám a kérdés megnyugtató megválaszolásához a kutatók még nem rendelkeznek elegendő információval.

A Magyar Víziközmű Szövetség főtitkára arra figyelmeztet, hogy ennél a kérdésnél fontos azt is tisztázni, hogy az ivóvizet honnan nyerik, mert Magyarországon jelentős részben réteg-, illetve karsztvizekből történik az ivóvízellátás, amely ebben a kérdésben nem érintett. A felszíni vízbázisból nyert vizet pedig a felszín alatti vizekkel keverik, így még csekélyebb a veszélye annak, hogy az ilyen típusú szennyezések hazánkban bármilyen hatást gyakorolnak a fogyasztókra. A gyógyszermaradványokkal kapcsolatos pletykáknak alapot adó hír franciaországi kutatásokon alapul, ahol a lakosság vízellátása jelentős részben felszíni vizekből történik.

Csupán marketing?

A (víz)fogyasztó próbál eligazodni a palackok erdejében, hiszen jogos a kérdésfelvetés, hogy a vezetékes vagy az ásványvíz napi fogyasztása ajánlott–e. Nagy Edit szerint ez azért érdekes téma, mert jogszabályok és előírások rögzítik, mi ásványvíz, és mi csapvíz.

„Bakteriológiai szempontból a palackozott vizekre és a csapvízre is ugyanazok az előírások érvényesek, de általában elmondható, hogy minden csapvíz ásványvíz, de nem minden ásványvíz csapvíz. Ha a víz oldott ásványianyag-tartalma meghaladja az 500 mg/l-t, ásványvíznek minősül – és ásványvíz felirattal palackozható, erre néhány vízmű esetében van is példa. Ezek a vízművek a csapvizet palackozzák, hiszen olyan ásványianyag-tartalmú a helyi csapvíz, hogy ezt megtehetik, azonban ez nem általános példa. Inkább csak elgondolkodtató lehet, hogy fogyasztóként mi alapján választjuk ki, mit iszunk” – mondja Nagy Edit.

Továbbgondolva könnyen belátjuk, hogy általában nem az oldott ásványianyag-tartalom szerint teszünk különbséget a különböző vizek között, hanem aszerint, hogy a csapból jön-e, vagy palackozott formában vásároljuk. Ebből a szempontból hátrányban van a csapvíz, hiszen esetében nincs feltüntetve, pontosan mit tartalmaz, és marketingszempontból nem kapcsolódik hozzá egy életérzés – történetesen arról, mit nyújt a fogyasztása.

A víz számokban 

A Föld felszínét 70,8 százalékban borítja víz, összesen körülbelül 1,4 milliárd km³ területen. Vizeink 97,3 százaléka sós tengervíz, csupán a maradék a számunkra fogyasztható édesvíz, ám ebből több mint 2 százalék jég formájában, a légkörben vagy a talajrétegekben található meg. Az iható édesvíz tehát az összes vízmennyiség 0,6 százaléka, amely eloszlása nem egyenletes.

Nem lehet összehasonlítani

Nem is gondolnánk, mennyire nehéz helyzetben vagyunk, ha a folyadékpótlásról esik szó, hiszen időnként teljesen ellentétes információt kapunk a vezetékes és az ásványvízről. Egyet tartsunk szem előtt: utóbbi fogyasztásánál is mértékletességre inthet az orvos, hiszen – ahogyan nevében is benne van – ásványi anyagokat is tartalmaz. Ahány kút, annyiféle mértékű összetevő, így ahhoz, hogy eldöntsük, melyeket és milyen mennyiségben fogyasszuk, ajánlott átnézni a címkéket.

Fehér Tibor, a Magyar Ásványvíz Szövetség elnöke szerint a vezetékes és az ásványvíz minőségéről szóló viták mesterségen gerjesztettek, sőt valójában csak különböző álláspontok ütköznek a médiában. Próbálják összehasonlítani a csapvizet és a palackozott vizet, holott az almát és a körtét sem lehet összemérni.

„Az a legfontosabb, hogy elfogyasszuk a szervezetünk számára nélkülözhetetlen vizet, így jóformán elhanyagolható szempont, hogy a csapból vagy üvegből kerül-e a pohárba az életet jelentő víz. Ha számokkal kellene kifejeznem, akkor kilencvenkilenc százalékban az a fontos, hogy igyunk vizet, a maradék egyben pedig az, hogy milyet” – magyarázza Fehér Tibor.

Milyen a kemény víz?

A víz keménységéről akkor hallunk, amikor a mosáshoz használt víz hatékonyságáról esik szó, pedig ez az ivóvíz élvezeti értékét is meghatározza. A vízkeménységet CaO (kalcium-oxid) mg/liter arány segítségével fejezik ki. Kevesen tudják, hogy minél keményebb a víz, annál jobb ízű, viszont annál kevésbé alkalmas mosásra. A német keménységi fokban (nk) megadott értékek alapján lágy (100 CaO mg/liter alatt 10 nk), kemény (180-300 CaO mg/liter között 18-30 nk) és nagyon kemény (300 CaO mg/liter felett 30 nk) értékeket különböztetnek meg.

Nézzük meg, mit rejt a palack!

A Magyar Ásványvíz Szövetség elnöke természetesen a palackos vizet ajánlja, azonban nem a vezetékes víz kárára teszi. Véleménye szerint az ásványvíz előnye, hogy semmiféle tartósító és fertőtlenítő kezelésen nem megy keresztül, vagyis abban az állapotában kerül hozzánk, ahogy a természet megteremtette. Lelőhelytől függően tartalmazza a szervezetünk számára nélkülözhetetlen ásványi sókat, és mivel összetétele fel van tüntetve a címkén, tudjuk, mit iszunk.        Magyarországon több olyan kutat tartanak számon, ahonnan magas ásványianyag-tartalommal bíró víz tör elő. Fehér Tibor nem vitatja, hogy ezek a vizek bizonyos betegségben szenvedők számára kockázatot jelentenek, ám szerinte éppen ezért előny, hogy feltüntetik a címkén a palackozott vizek összetételét, mert az érintettek szabályozni tudják bevitelét.

Például az epe- vagy vesekőképződésre hajlamosak kerüljék azokat a vizeket, amelyekben literenként 20 mg-nál több kalcium vagy magnézium van. Előnyös azok számára, akik nem fogyasztanak tejet, vagy vegán életmódot folytatnak, ám esetükben is érdemes mértéket tartani. Ezt napi 2-3 deciliterben határozták meg dietetikusok. A szív- és érrendszeri betegségben, magas vérnyomásban szenvedők pedig azokkal a vizekkel vigyázzanak, amelyek deciliterenként 150 mg-nál nagyobb nátriumtartalmúak. A magas ásványianyag-tartalmú víz különösen veszélyes lehet a gyermekekre, mivel a magas sótartalom hipertóniát vagy vesekárosodást okozhat náluk, a magas szulfáttartalom pedig hasmenést. „Nehogy azt gondoljuk, hogy a túl alacsony ásványianyag-tartalom veszélytelen – figyelmeztet Nagy Edit. – Az ilyen vizek hosszú távú fogyasztása felboríthatja a szervezet ásványianyag-egyensúlyát. A literenként 100 mg-nál kisebb sótartalom kevesebb ásványi anyagot tartalmaz, mint az átlagos csapvíz, összetétele inkább a desztillált vízére hasonlít, amelynek fogyasztása szintén nem egészséges. A túl alacsony ásványianyag-tartalmú víz szinte kimossa a szervezetből a máshonnan felvett ásványi anyagokat.”