Korhoz (nem) kötött gyerekvállalás?

33 év fölött már kisebb az esély szülni. Az is bizonyított, hogy olykor a sikertelen próbálkozások okát saját szüleinkben kereshetjük.

Egy külső szemlélő számára kifejezetten szélsőséges életkorban is vállalhatnak babát a párok (vagy egyedül a nő), de az ideális időpontot sokkal inkább a pár igényei, életcéljai, vállalt vagy már kipipált életfeladatai határozzák meg, és egyre kevésbé veszik figyelembe azt az időkeretet, amelyet a biológia meghatározott.

Mit jelent mindez a gyakorlatban? A nagy intenzitású babaprojekt egyre több esetben akkor indul be, amikor a természet már lapozott a női termékenység naptárában. Míg a férfiaknál ez az idő tág életkori határok között mozog, és esetükben valóban hangsúlyosabb szempont lehet a megfelelő egzisztencia, mint feltétel, a női szervezet szigorúbb, és nem mutat türelmet sem a társadalmi igények, sem az emancipációs törekvésekkel szemben. Tudomásul kell vennünk, hogy létezik egy, az aranynál is értékesebb, években pontosan meghatározható időszak, amikor a legnagyobb eséllyel és biztonsággal lehet tervezni és vállalni az utódot. Férfiaknál ez a pubertáskorban indul, és addig tart, míg elegendő és megfelelő minőségű hímivarsejt található a spermában (ondófolyadékban). A nőknél azonban hangosan ketyeg az óra. Szakértőnk, dr. Konc János, a Szent János Kórház Budai Meddőségi Centrum vezető főorvosának tapasztalata szerint a nők 18 és 33 éves kora közötti szakaszt nevezhetjük biológiai szempontból ideális kornak a baba vállalására. „Természetesen minél fiatalabb a nő, annál nagyobb az esélye annak, hogy természetes úton megfogan az utód, de még a művi megtermékenyítésnél – szervezeten kívüli mesterséges megtermékenyítésnél – is döntő lehet, hogy az illető a húszas évei közepén jár-e, vagy esetleg átlépte a bűvös 33. évét.

A statisztikák azt mutatják, hogy míg egy 25 éves nő, aki mesterséges megtermékenyítést vesz igénybe, általában a második beavatkozás után sikeres várandósságot könyvelhet el, a harminchárom feletti – vagy pláne a negyven körüli – nőknél ez csak a sokadik, nemritkán a negyedik, ötödik beavatkozásnál sikerül, vagy egyáltalán nem.”

Ez persze nem jelenti azt, hogy minden 18 és 33 év közötti nőnek „kötelezően” ebben az életszakaszban kell vállalnia az utódot. De nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy a természet még annál is okosabb, mint ahogy azt feltételezzük, és nemegyszer tetten érhető az a jelenség, hogy a nő szervezete ellenkampányt folytat, vagyis a korból lassan kifutva hiába „vágyik” babára, ha megfelelő, felelős társ híján belül szorong, és egyszerűen nemet mondanak a hormonok…

Meddig lehet kitolni a babavárás idejét?

El kell fogadni azt is, ha valaki az ideális időszakon túl érzi elég érettnek a saját személyiségét, megfelelőnek a hátterét, és optimálisnak a kapcsolatát ahhoz, hogy reprodukálja önmagát. Esetleg már a „ragyogó” korban ezt megtette egyszer vagy akár többször is, de új kapcsolatban szeretné (szeretnék átélni) az egybetartozás örömét. A második kapcsolatok azonban – mint ahogy erre Konc János professzor főorvos felhívja a figyelmet – jellemzően a 40. év körül alakulnak ki. „Abban az életkorban élik érzelmi szempontból második virágzásukat a nők, amikor a babavállalás előtt már tornyosulhatnak akadályok. Meddőségi központunk »beteganyagának« 20 százalékát teszik ki azok a hölgyek, akik a 40. év fölött járnak már, és második kapcsolatukat szeretnék nemesíteni az utóddal. Ez a tendencia azonban jellemző egész Nyugat-Európára, Angliában például ez az arány 25 százalék, míg Izraelben a meddőségi kezelésre jelentkező nők 32 százalékánál jegyzik ezt a hátteret.” Nagyon fontos tisztában lenni azzal, hogy amíg 33 év felett is rohamosan csökkenek az esélyek (40 éves korig 50–75%-ot is zuhanhat), még inkább aggodalomra adhat okot – és természetesen megoldandó feladatot a meddőségi központok orvosainak –, hogy 40 év fölött napról napra hihetetlen sebességgel távolodnak a lehetőségek, és tűnik el a remény.

Beszédes számok

„Amíg száz 42 éves mesterséges megtermékenyítésen – lombikbébiprogramon – átesett nő átlagosan 2–7,6 százalékánál sikeres a beavatkozás, addig száz 45 éves női csoportnál ez már csak 1,5 százalék. Vagyis három év alatt 25–80 százalékot romlanak az esélyek, és a tendencia, minél idősebb női csoportot nézünk, annál jellemzőbb és annál meredekebben zuhan. Az »öregedő«, fáradó petesejtek mellett azonban számos egyéb tényező is hatással lehet a női termékenységre, és minél idősebb valaki, annál nagyobb eséllyel találkozott már olyan külső hatással, amely negatív módon hatott fogamzóképességére. Néha a legbanálisabbnak ítélt, gombás, bakteriális vagy vírusos fertőzés következménye miatt kell pluszgondokkal számolni: elzáródott petevezeték, méh- vagy petefészek-gyulladás okozhat problémákat, máskor ennél »súlyosabb« a háttér, az évek alatt kialakulhatnak ugyanis veszélyes elváltozások, például – orvosi kifejezéssel élve – csokoládéciszta, amely megnehezíti, esetleg lehetetlenné teszi a természetes fogamzás bekövetkeztét” – avat be a részletekbe a Konc tanár úr.

Amikor megszólal a vészcsengő

„Abban az esetben, ha az ideális koron belül van a nő, első körben várakozásra inti a szakma a babára vágyó párt. Ez azt jelenti, hogy hacsak nincsenek a kórtörténetben ismert elváltozások, betegségek, akkor a protokoll szerint egy év türelmet ír elő az orvos. Elváltozások nélkül, az optimális életszakaszban, a legtöbb esetben magától bekövetkezik a vágyott terhesség. Akkor válik csak valóban sürgetővé a dolog, ha az életkor is magas, és a tennivaló is sok. Vagyis, ha az alapvető nőgyógyászati vizsgálat alapján kiderül, hogy a nő, vagy andrológus analízise szerint a férfi, vagy éppen mindkettő oka a meddőségnek. Ezek persze vagy megoldhatók, vagy sem, de mindenképpen az alapdiagnózisok alapján lehet meghatározni a következő hónapok (akár évek) egészségügyi programját. Amennyiben csak nem jön a baba, és meddőségi vizsgálatokra van szükség, amelyekre első lépésben – a tévhitekkel ellentétben – az apajelöltnél kerül sor. Pontosan azért, mert a terméketlenség hátterében nagyon sok esetben (kb. 40%) a férfi áll. Ez után következik a nő kivizsgálása, de a petevezeték átjárhatóságára csak akkor kerül sor, amikor már számos egyéb vizsgálat megtörtént. Figyelni kell például, hogy bekövetkezik-e egyáltalán petesejtérés. Ezt akár egy egyszerű, de rendszeres hőmérséklet-ellenőrzéssel – grafikonon – nyomon lehet követni. E mellett sor kerülhet nyáktesztre és az úgynevezett LH-tesztre is. Ez utóbbi is a peteérés kimutatására szolgál. A peteérés bekövetkezése előtt 24–48 órával a női szervezetben magasra szökik az LH-hormon szintje. Ez a hormon indítja be a tüszőrepedést és magát a peteérést. Az ovulációs tesztek a magas hormonszintet megmutatva előre jelzik, várhatóan mikor vagyunk a legtermékenyebbek.

Az eredmények beszédesek, és azok nyomán lehet kijelölni a további lépéseket – például petesejtérést elősegítő hormonkezelést.

Ha segítségre van szükség

A művi – mesterséges – megtermékenyítésre csak akkor kerül sor, amikor minden egyéb megoldás sikertelennek bizonyul. Sorra vesszük, melyek lehetnek ezek.

Inszemináció

(szervezeten belüli mesterséges megtermékenyítés)

A folyamat a női tüsző stimulálásával kezdődik, melyet kezelhetnek gyógyszerrel, de az esetek többségében inkább peteérést serkentő injekciót használnak. Bár az eljárást az OEP támogatja, az injekciók megvásárlása nagy teher lehet a család számára. A peteérés serkentése szigorú orvosi ellenőrzés mellett zajlik. A vizsgálatok hüvelyultrahang segítségével történnek. Akkor van esély, ha a tüsző eléri a 17-18 mm-es nagyságot, ekkor injekció segítségével időzítik a tüszők repedését. Az inszemináció során a petesejt megtermékenyítése a méhen belül, a petevezetőben zajlik. A leendő apa által adott spermiumot, laboratóriumi előkezelés után, egy vékony katéteren keresztül fecskendezik be. Terhességi hormonszintet az inszemináció után 12–14 nappal mérnek, ekkor derül ki, hogy a beavatkozás sikeres volt-e.

Lombikbébiprogram

(szervezeten kívüli mesterséges megtermékenyítés)

Négy lépésből álló folyamat, amelynek alapfeltétele az, hogy elegendő petesejt álljon rendelkezésre a beavatkozáshoz.

A megfelelő számú petesejtet a petefészek hormonális előkészítésével biztosítják.

Ez után történik a petesejtek leszívása, amelyre műtőben, ultrahangos ellenőrzés mellett, steril körülmények között kerül sor. Altatásban és nélküle is elvégezhető.

A petesejtek megtermékenyítése és tenyésztése: a természetes körülményeikhez hasonló feltételeket biztosítanak a sejteknek. A már megtermékenyült petesejtek még legalább egy, de legfeljebb 5-6 napig inkubátorban fejlődnek tovább, egészen a beültetésig.

Az embriók méhüregbe történő visszahelyezése: általában fájdalommentes, nem kellemetlenebb, mint egy hétköznapi nőgyógyászati vizsgálat.

Hogyan lehet felkészülni a baba vállalására?

Tudatos „életprogrammal”. Ez valójában azt jelenti, hogy nem árt tisztában lenni azzal, milyen célokat tűzünk magunk elé, és azokat mikorra szeretnénk megvalósítani az életünk során. Ezt persze a sors időnként átírja helyettünk, de azért a húszas évek közepére már nem árt eldönteni, hogy mikor szeretnénk utódot. Így van ugyanis esély arra, hogy felmerülő gondok esetén elegendő idő legyen „átprogramozni” az életünket.

Rendszeresen járjunk el nőgyógyászati vizsgálatokra, rákszűrésre, és a bagatellnek tűnő gondokat is vegyük komolyan.

Amennyiben babát szeretnénk, próbáljuk testsúlyunkat a „megfelelő” szintre hozni, sok esetben ugyanis a pluszkilók akadályozzák a fogantatást.

Ne szégyelljük, ha nem sikerül azonnal, és ne is essünk kétségbe, a negatív érzelmek ugyanis még távolabbra tolhatják a várt gyermekáldást.

Tudatosítsuk magunkban azt is, hogy csak ránk, az apára és a várt gyermekre tartozik a korunk, engedjük el a fülünk mellett a negatív megjegyzéseket, és csak a megoldandó feladatokra koncentráljunk.

Zárjuk ki a stresszt az életünkből, vagy legalább próbáljuk meg enyhíteni negatív hatásait, és ezt ne tekintsük csak egy mondatnak: valóban töltsünk minél több időt a párunkkal, a barátainkkal, azokkal, akiket szeretünk. Áldozzunk időt azokra a tevékenységekre, amelyek örömet szereznek nekünk, hallgassunk zenét, tanuljunk meg jógázni (és helyesen lélegezni – erre egyébként a szülésnél is szükség lesz), és ne görcsöljünk rá a babára.

Amennyiben késik a gyermekáldás, ne kezdjünk el bűnbakot keresni, ha harmonikus a párkapcsolat, akkor ez közös teher, de ne engedjük, hogy ennek feszültsége megmérgezze kapcsolatunkat.

Alkalmazott alternatív módszerek

A feljebb már említett módszerek mellett több alternatív módszer él a gyakorlatban.

Homeopátiás szerek alkalmazása: a hormonháztartás és az ivarmirigyek működésére vannak jó hatással.

Sós ülőfürdő: az egyik legismertebb (és nagyon régóta alkalmazott) gyulladáscsökkentő.

Gyógynövények: ginszeng, macagumó, barátbors, rozmaring, illetve méhpempő (bár ez utóbbi nem gyógynövény). Ezek mindegyike a hormonháztartásra hat.

Masszázsterápia: a test és lélek feltérképezése után a masszázzsal „kiegyenlítik” az energetikai rendszer eltéréseit, így elegendő mennyiségű energia jut el a reprodukciós szervekhez is.

Akupunktúra, akupresszúra: a hormonális szabályozásban van kiemelkedő szerepük.

Vitaminkúrák: nőknél a C-vitamin a progeszteron termelésének serkentésére szolgálhat, de elengedhetetlen a B- és az E-vitamin, valamint a cink és a szelén bevitele is. Az E-vitamin nemcsak a magzat kihordását segíti elő, hanem védi a spermiumok sejtmembránját is.

Lelki meddőség?

De mi történik akkor, ha nem egészségügyi ok áll a meddőség hátterében? Ha a tudomány jelenlegi állása szerint nem megállapítható a siker elmaradása?

Az ilyen esetek több mint 50 százalékánál lehet pszichés eredetű a teherbe esés gátja. Amikor orvosi értelemben nem meddő a pár, akkor tanácsos a tudatalattiban is keresni a problémákat, hiszen a háttérben, a konkrétan megfogható egészségügyi elváltozások vagy problémák helyett vagy mellett számos egyéb tényező is állhat. Vegyük sorra, melyek a leggyakoribbak.

Áldozati bárány

A legtipikusabb, amikor a nő saját édesanyjához fűződő viszonya áll korlátként a sikeres megtermékenyülés előtt. Abban az esetben is, amikor látszólag jó volt, és ma is harmonikusnak tűnik a kapcsolat, elhangozhattak olyan kijelentések, amelyek mély sebet ütöttek a gyerek lelkén, esetleg szóban ugyan soha nem fogalmazta meg vádjait az anya, de jelzései egyértelművé tették, hogy gyermekét hibáztatja azért, mert nem lett elég sikeres, nem tanulhatott, válás után „fel kellett áldoznia magát a gyermekéért”. Ez még akkor is kelthet bűntudatot a gyerekben (és aztán viszi magával ezt akkor is, amikor már ő maga vállalna babát), ha az anya direkt módon ezt valóban soha nem mondta ki, csak pillantásaival, félmondatokkal utalt rá. Ilyenkor a kislány azt tanulja meg, hogy az anyaság akkora áldozat, amely talán nem is éri meg, és felnőve tudat alatt elkezdi hárítani annak lehetőségét, hogy anyává váljon. 

Tipp

Ha eddig nem tettük meg, most itt van az ideje az anyával kapcsolatos érzések megfogalmazásának. Azonban kérjük szakember segítségét a helyzet tisztázásához, mert a magunk által támasztott érzelemvihar maga alá temethet minket.

Én nem lennék jó anya!

Még nehezebb a helyzet, ha e mellett nem volt más módon sem felhőtlen az anya és a lány közötti viszony, hiszen negatív példaként fognak előtte állni édesanyja „rossz” megoldásai, és azt hiszi, ő maga sem válhat jobb anyává, így a lelke nem is készül fel a baba jövetelére. 

Tipp

Ennek a helyzetnek a megoldása szintén szakember segítségét igényli, és minél gyorsabban, annál jobb, hiszen a „rossz anya” képe olyan teher, amelyet nagyon nehéz – babavárás nélkül is – cipelni.

Én nem is akarom!

Bármekkora nyomást is gyakorol a környezet egy nőre, hiába állít elé tucatnyi sikeres példát arra vonatkozólag, hogy lehet egyszerre sikeres nő és sikeres anya, ha valaki nem érzi magát érettnek a szerepre, a szervezete a segítségére siet, és tüneteket produkál. Igazolva, hogy most még nem jöhet a baba. 

Tipp

Soha ne engedjünk a nyomásnak! Csak akkor szabad törekedni a babavárásra, ha valóban elég érettnek érezzük magunkat rá.

 „Tőled nem akarok gyereket!”

Lángolhat a szerelem, élhetnek ragyogó körülmények között, a nő valahogy érzi, hogy szabad-e szülni annak a másiknak. Amikor a szép maszk mögött hamisságot észlel, ha tudatosan nem is fogalmazza meg, azért ott belül szépen elülnek a hormonok, hogy legyen idő megfontolni a kérdést.

Tipp

A párkapcsolat időről időre igényli a nagytakarítást, illetve óhatatlanul eljönnek azok a pontok, amikor egyszerűen nem lehet továbblépni, csak ha nagyon tisztán látjuk magunk előtt a párkapcsolat jövőjét. Babára törekedni csak akkor szabad, ha ez a kép valóban biztató.

Félelem a szüléstől

Van, aki bevallja, van, aki nem, de azért fél. Ez így egészséges is, ám olyan helyzet is lehet, amikor a természetes félelem helyét valami egészen vad szorongás veszi át. Amikor a nő tudat alatt meg van győződve arról, hogy a terhesség vagy a szülés tragédiába torkollik, és vagy ő, vagy a babája, vagy mindketten életüket vesztik. További probléma lehet, hogy valójában a babától, a baba körüli tevékenységtől is félnek, egészen pontosan attól, hogy nem lesznek képesek a gyermek ellátására. Ez a sötét kép – amely szintén önértékelési problémákra vezethető vissza – súlyos teherré válhat, és a lélek a remegő, mélyben szűkölő félelem miatt nem ad zöld utat a várandósságnak.

Tipp

Ne halljuk meg a negatív szüléstörténeteket! Szinte minden közösségben keringenek legendák napokig tartó vajúdásról, szörnyűséges sérülésekről. Higgyük el, az orvosunk tudja, hogyan segítsen, és esze ágában sincs magunkra hagyni minket.

Számadatokkal a szülés körül

A táblázatban a rövidítések jelentése:

IVF (in vitro fertilizáció): előzetes gyógyszeres kezeléssel támogatott petesejtérés, érett petesejt leszívása, megtermékenyítése „lombikban”, majd az osztódás kezdete után 2–5 nap elteltével az embrió bejuttatása az anyaméhbe.

ICSI (intra-citoplazmatikus spermiuminjekció): mikromanipulációs eljárással, közvetlenül jut a spermium a petesejtbe.

TESA:herebiopsziával nyert hímivarsejt bejuttatása a petesejtbe.

Egyéb: donor-IVF, donor-ICSI, TESA együttesen.

A táblázatban a 24–37. hét után együttesen bekövetkező szülések száma szerepel. (2010. februári adatok)

Kassai Etelka