Van kedve egy olyan kísérlethez, amit már gyerekkorában is számtalanszor kipróbált? Ha igen, gondoljon egy citromra! Gondolatban vágja félbe, nyalja meg a rostokat és facsarjon a nyelvére néhány csepp levet… Nem kérdés, hogy az elmúlt másodpercekben a szájában fizikailag is összefutott a nyál. Unalmas ez a példa? Lehet, de tökéletesen szemlélteti, hogy a gondolat milyen erővel hat a testre. Az elme különös hatékonysággal képes fizikai változásokat eredményezni szervezetünkben. Különféle, egymáshoz részben hasonló, némileg pedig eltérő módszerek épülnek elmetechnikákra, amelyek alkalmazásával hatékonyan befolyásolhatjuk céljaink megvalósulását, így például a fogyást.
Erős vágy a cél elérésével kapcsolatban.
Hit abban, hogy amit szeretnék, az beteljesül.
Elvárás, ami azt jelenti, hogy el tudom képzelni a megvalósulás pillanatát és az ahhoz kapcsolódó kellemes érzést.
Két alapvető módja van annak, ahogyan az elménket tudatosan használhatjuk a kívánt súly elérése érdekében. Természetesen a két lehetőség kombinálható egymással fantáziánk kénye-kedve szerint.
MIT?: Az egyik módszer szerint nap, mint nap, ellazult állapotban elképzeljük, például, hogy állunk a mérlegen, ami pontosan azt a súlyt mutatja, amit szeretnénk elérni. Közben átéljük azt a fajta örömöt, amit érzünk ennek az eredménynek kapcsán. De beleélhetjük magunkat abba a szituációba is, amikor ismét beleférünk kedvenc ruhánkba, amiben elmegyünk valahova és elismerő bókokat gyűjtünk be.
HOGYAN?: Kreatív elménk beüzemelésének másik lehetősége, hogy naponta, ellazulva, elképzeljük, például azt, ahogyan apró kis manók valamilyen „varázskrémmel” kenegetik azokat a testrészeinket, ahol a zsírlerakódások vannak, amelyek ezáltal elolvadnak és lefolynak a testünkről. Közben látjuk, amint napról napra vékonyabbak vagyunk.
TIPP az időzítéshez: A gyakorlatok során, képzeletünk világában valamilyen módon megjeleníthetünk egy naptárt is, amely azt a napot mutatja, amikorra szeretnénk elérni a kitűzött célt. (Jó helye lehet ennek a képnek például a mérleg jobb felső részén, vagy a kis manók varázskrémének tubusán, jelezve a készítmény szavatossági idejét, aminél tovább nem is lesz szükség rá.)
Ahhoz, hogy bármelyik technikát sikeresen alkalmazzuk, hinnünk kell abban, hogy az elme ereje képes hatni a testünkben zajló folyamatokra. Ha elbizonytalanodnánk ebben, gondoljunk a placebo készítmények bizonyítható hatásaira. Vajon miért múlik el valakinek a fejfájása, ha bevesz egy olyan cukorkát, amit fájdalomcsillapítóként adtak neki? Mert egyrészt elhiszi, hogy a kis bogyó, amit lenyel hatásos fájdalom ellen, másrészt vágyik arra, hogy elmúljon a fejfájása, harmadrészt elvárja az eredményt (hiszen el tudja képzelni, hogy ez így lesz). Tehát rendelkezik az elme erejéből adódó siker 3 kulcsával. Nos, ha ezzel a gondolatmenettel képesek vagyunk azonosulni, akkor már nem állunk távol attól, hogy elképzeljük: pusztán az elménk tudatos aktiválásával elérhetjük kívánt súlyunkat, hiszen testünk követni fogja a gondolati „parancsot”, ami ez esetben a FOGYÁS. Mindez azt feltételezi, hogy bízunk annyira szervezetünk bölcsességében, hogy a fogyás parancs végrehajtásához pontosan olyan ételeket és abban a mennyiségben fog megkívánni, amelyek elfogyasztása súlycsökkenéshez vezet.
Fogyókúra idején gyakran előfordul, hogy nem nagyon tudunk másra gondolni, mint az evésre. Szinte minden lyukas pillanatban valamilyen finomság jut eszünkbe és azon kapjuk magunkat, hogy már el is képzeltük, mennyire élvezetes lenne azt elfogyasztani. Ez a gondolat, az elme erejével, a „fogyás” parancs helyett az „evés” parancsot próbálja kiadni szervezetünknek. Ennek elkerülése végett nagyon fontos, hogy a számunkra szimpatikus elmetechnikát ellazult, ralaxáló állapotban alkalmazzuk, mert az így keletkező, ráadásul tudatosan irányított gondolatok nagyobb erővel bírnak, mint a napközbeni, teljesen éber állapotban érkező társaik.
Mindig arra gondolunk, amire éppen „nem szabad”. Ahhoz, hogy ezt letesztelje saját magán, egyetlen dologra nem szabad most gondolnia, ez pedig egy elefánt. Egy hatalmas afrikai elefánt, amelyik éppen locsolja magát az ormányába felszippantott rengeteg vízzel. Ugye? Pontosan látta maga előtt a zuhanyzó elefántot! És ha el akarta kergetni ezt a gondolatot egy másikkal, képzeletbeli képernyőjének valamelyik sarkában akkor is ott rakoncátlankodott a „tilos” képzelet, amire nem volt szabad gondolni.
Jogosan merül fel a kérdés, hogy ha a képzeletünkkel tudjuk irányítani testünk változásait, akkor szükséges e egyáltalán fogyókúrázni a fogyás érdekében. Amennyiben valóban hiszünk az elme erejében, és azzal a gondolattal kísérve fogyasztunk el egy többszáz kalóriás maffint, hogy „nem hizlal, sőt fogyaszt”, akkor ezt a szervezetünk parancsként értelmezi, és ennek megfelelően reagál. (Gondoljunk ismét a placebo cukorkára, amit ha fájdalomcsillapítóként kapunk be, akkor el is múlik tőle a fejfájásunk). Egyetlen probléma ezzel, hogy a legtöbb ember képtelen elhinni, a hagyományos maffinról, hogy nem hizlal, pláne azt, hogy fogyaszt. Márpeddig, ha ez így van, akkor a siker kapujának három kulcsa (vágy, hit, elvárás) közül az egyiket –a hitet- máris elvesztettük, így nem tudunk rálépni az áhított eredmény földjére. Ezért ha fenntartásaink vannak azzal kapcsolatban, hogy csupán ez elme erejének hatására képesek vagyunk lefogyni, akkor tegyünk meg bátran fizikai szinten is mindent a kívánt súly eléréséért. A gondolat hatalmát pedig alkalmazzuk kiegészítésként a folyamat támogatására. Így is nagyon hatékony lesz.