Alvászavar? A múlté!

Az alvászavar jele a horkolás, amely elsőre teljesítményromlással jár, de szívelégtelenséget, stroke-ot és cukorbetegséget is okozhat. Megkeseríti azok életét, akik évek óta nem pihenték ki magukat.

Az alvási apnoé kifejezés az alvás alatti garatelzáródásra utal, amelynek eredményeként a légzés rendszeresen leáll. Ezek a kimaradások a legtöbb embernél eseti jelleggel előfordulhatnak, ami óránként 2–4 alkalommal normálisnak tekinthető.
Ha tíz másodpercnél hosszabbak a leállások, és számuk meghaladja a normális mértéket, alvási apnoéról beszélünk.

A horkolás az egyik tünet

Az orvostudomány az alvászavar 120-féle típusát különbözteti meg. Alapvető különbség közöttük, hogy elalvási, átalvási, illetve alvásfüggő mozgás- vagy légzészavarról van szó. „Utóbbi hordozza a legnagyobb veszélyt. Egyik hallható tünete a horkolás, amely megtévesztő lehet, mert miközben a hangos, szaggatott változata az alvási apnoé kísérő hangjelensége, a halk és egyenletes hortyogás nem feltétlenül ártalmas. Ebből néhány évtized alatt kialakulhat az alvásfüggő légzészavar, amely a garat összetapadása vagy beszűkülése miatt számtalan mikroébredést eredményez. A mélyalvás hiánya miatt a beteg másnap kialvatlan lesz” – hangsúlyozza Koczó Levente, a SomnoCenter Alvásegészségügyi Központ vezetője.

Komoly betegség a háttérben

A mélyalvás során termeli meg a szervezet azokat a fehérjéket és hormonokat, amelyek nappali teljesítményünk fenntartásához szükségesek. Az alvászavar okozhat agyi, szív-és érrendszeri problémát – legismertebb formája, amikor alvási szakaszban éri a beteget stroke vagy az infarktus. Az anyagcserezavarok alapot adhatnak a diabétesz kialakulásának, de a gyakori légzésszünetek miatt létrejövő alacsony véroxigénszint hatására elbutulás is bekövetkezhet. Figyelmeztető tünet a reggeli magas vérnyomás, az ébredéskori fejfájás, a szaggatott, hangos horkolás, a gyakori éjszakai vizelés és a széttöredezett alvás. A szindróma erős nappali alváskésztetést okoz, amely a munkateljesítmény romlásához vezet, kétszeresére nő a munkahelyi baleset előfordulási rizikója.

Nem kell félni az alvásvizsgálattól

„Aki az előbbi tüneteket tapasztalja magán, esetleg hálótársa figyelmezteti rá, forduljon alvásszakértőhöz, vagy keressen fel egy alvásdiagnosztikai központot” – figyelmeztet Koczó Levente. Először egy otthoni, a csuklón vagy a mellkason elhelyezett apró műszerrel megfigyelik a vér oxigénszintjét és a pulzus változását. Lehetőség van rá, hogy a beteg bent aludjon az egyik alvásegészségügyi központban, ahol kiderül „sima” horkolásról, alvási apnoéról, esetleg más betegségről van szó. A legtöbben technikai berendezésekkel telezsúfolt, személytelen környezetként képzelik el az alvásközpontot, pedig (különösen a hálószobák) kényelmesek és otthonosak. Ha alapos a gyanú, akkor úgynevezett poliszomnográfiás alvásvizsgálat szükséges. „Ebben az esetben már jóval több mindent nézünk, a levegő áramlását, a légvételi munkát és erőfeszítést, a vér oxigénszintjét, szívritmust és testpozíciót. A fejre és testre szerelt elektródák az alvás minőségét és struktúráját is ábrázolni tudják, amivel felrajzolható, hogy a beteg mikor és milyen minőségben aludt” – mondja az központ vezetője. Egy átlagos alvásvizsgálat során megközelítőleg 1000 oldalnyi különféle adatot gyűjtenek össze agyhullámokról, izommozgásokról, szemmozgásokról.
Az alvásvizsgálatra és a terápiákra társadalombiztosítási támogatás kérhető, a kezelések díja egészségkártyával is fizethető.

Az alvás ritmusa

Amikor álomba merülünk, a felszínes alvás szakasza után a mélyalvás következik, amit a REM vagy álomszakasz követ. Ez másfél órás ciklusokban egy éjszaka 4–6-szor ismétlődik. Az éjszaka elején jellemzően a mélyalvás mennyisége dominál, amely a reggeli ébredés felé haladva egyre csökken, és növekszik az álomfázis (REM) hossza.

A kísérő tünetek is megszűnnek

Sokat segíthet a gyógyszerek, segédeszközök és az életmódváltás kombinációja. Enyhe esetben jól jöhet az állkapocs-előrehelyező szájbetét, amely nem engedi a nyelvet és az állkapcsot hátracsúszni, így a garatot tágan tartja. Közepes vagy súlyos esetben megoldást csak a pozitív légnyomást biztosító, úgynevezett CPAP (ejtsd: szípap) terápia nyújthat. A készülék által létrehozott enyhe túlnyomás orr- vagy arcmaszkon keresztül továbbítva megtámasztja, mondhatni, kisínezi az alvás közben elernyedő garatfalat, így biztosítja a levegő áramlásának útját.
A tapasztalat szerint ez a módszer már az első éjszaka után úgy hat használóira, mintha kicserélték volna őket. Alkalmazásával azonban senki sem gyógyul meg, mert az azt kiváltó ok ma még gyógyíthatatlan. Az egészségért cserébe azonban igazán nem nagy ár, hogy az éjjeliszekrényen egy kis készülék foglalja el a gyógyszeres dobozok helyét.

Aschenbrenner Sándor