Nem is olyan régen csak a jómódúak asztalára került cukor. A szegény ember mézzel, édes gyümölcsökkel vagy semmivel sem édesítette ételét. A cukoripar robbanásszerű fejlődésen ment át az elmúlt száz évben, és egyre nagyobb mennyiségben, nagyon különböző minőségű cukorfélével képes kiszolgálni a tömegek igényét. Nem csoda, hogy világszerte hatalmas tételt fogyasztunk el ebből az édesítőszerből, ám csak mostanában hallunk arról, hogy a cukorrépából vagy cukornádból előállított cukor élvezetéért az egészségünkkel is fizethetünk.
Cukorként emlegetjük a mono- és diszacharidnak nevezett szénhidrátok kristályait, amelyek manapság egyáltalán nem képezik az egészségtudatos táplálkozás híveinek alapanyagát. Pedig több fajtája ismert. Az étkezési cukrot cukorrépából előállított répacukorból nyerik, ebből készül a kristály-, por- vagy kockacukor. A kereskedelemben kapható finomított cukorfajtát hívják még fehér cukornak, amely Európában a legelterjedtebb. Hasonló eljárással, csak melasz hozzáadásával gyártják a barna cukrot. Cukornádból állítják elő a nádcukrot, a juharfa nedvéből pedig a juharcukrot. És itt vannak még a gyümölcscukrok, melyeket gyümölcsökből vonják ki, a tejcukrot pedig tejből állítják elő. A burgonyában található keményítő lebontásával készül a szőlő- vagy más néven krumplicukor.
A szakemberek manapság a fruktózt tartják az első számú ellenségnek. Sokszor tudtunkon kívül is nagyobb mennyiségben fogyasztunk belőle, például szénsavas üdítőitalokkal, péksüteményekkel vagy feldolgozott élelmiszerekkel. Pedig a fruktóz feldolgozása során zsíros trigliceridet termel a májunk, amely a szervezetünkben felhalmozódva zsírmájat vagy szívbetegséget okozhat. Sőt a legújabb kutatások szerint az agyi funkciókra is káros hatással van – „elbutulást” hozhat. A Michigani Egyetem kutatói továbbmentek, és a nagyobb mennyiségű fruktóz fogyasztást összefüggésbe hozták olyan betegségek kialakulásának kockázatával, mint a demencia (szellemi hanyatlás), az Alzheimer-kór és a depresszió.
Sokszor halljuk, hogy a cukor egészségtelen, de valójában nem is tudjuk, fogyasztása milyen hátrányokkal jár. Viszonylag új megfigyelés, hogy a gyerekeknél csökkenti a koncentrációs képességet. Kalciumhiányt idézhet elő, és B1-vitamint von el a szervezettől. Túlzott mennyiség elfogyasztása szorongásos tüneteket és agresszivitást is okozhat, és nemcsak a fogaknak árt, hanem hozzájárul a túlsúly és különböző emésztőszervi (például fekély) betegség kialakulásához. A finomított cukor amúgy is túlzottan igénybe veszi a hasnyálmirigyet, amely így képtelen ellátni feladatát. Arról nem is beszélve, hogy feldolgozása felesleges terhet jelent a máj számára, amely így nem tudja teljes körűen ellátni méregtelenítő feladatát. Ez a máj károsodásához, látásromláshoz vagy akár bőrbetegségek kialakulásához vezethet. Emellett a cukor megköti a koleszterint, így jobban érthető, hogy a cukorbetegség miért jár együtt a szívkoszorúér-betegséggel.
A cukor fogyasztását azért is érdemes megfontolni, mert emésztése során ecet-, szénsav és alkohol keletkezik, ebből főleg az utóbbi többek között a májat, a beleket és a vesét károsíthatja. Azért is ajánlott kordában tartani az elfogyasztott cukormennyiséget, mert savasító hatása miatt a szervezet saját tartalékaihoz nyúl, hogy helyrehozza a „károkat”. Hosszú távon, ha már nem tud megbirkózni a felhalmozódott cukormennyiséggel, bonyolult folyamatok következményeként zsírsavak formájában lerakódik – további egészségügyi problémákat okozva.
Ahhoz, hogy jobban megértsük, mi zajlik a szervezetünkben, miután finomított cukrot fogyasztunk, Ráth Zsuzsanna makrobiotikus szakértő lesz a segítségünkre. A fehér cukor azért veszélyes, mert 99,9 százalékban egyszerű szénhidrátot tartalmaz. A cukorrépából, cukornádból kémiai eljárással kivont cukorból hiányzik a növény eredeti vitamin- és nyomelemtartalma a metabolizmushoz (anyagcsere). Ahhoz azonban, hogy a szervezet integrálja a cukrot, szüksége van ezekre a vitaminokra és nyomelemekre. Mivel a finomított élelmiszerekben nem találja meg, elvonja a szervezetből. „A fogszuvasodást, a csontritkulást nem a fogmosás vagy a tejtermékek hiánya okozza, hanem a savas vér és a szervezetből elrabolt vitálanyagok, például a kalcium, a szódium, a potasszium és a magnézium hiánya. A savas vér tehát a cukor hormonális hatásának köszönhető. Az egyszerű szénhidrátok – és az ezekből készült fehér tészta, fehér kenyér és fehér rizs – gyorsan elégnek a szervezetben, égésük és energiájuk a papíréhoz hasonló. Gyermekeknél és felnőtteknél egyaránt gyors energiakitörést, majd hirtelen energiazuhanást, hiperaktivitást, tartós koncentrációhiányt, mondhatni érzelmi hullámvasutat okoz. Az összetett szénhidrátok – mint például a barna rizs – lebontásához több időre van szüksége a szervezetnek, így a metabolizmus, az energialeadás és -felvétel lassú és kiegyensúlyozott, ráadásul nem hiányoznak a szükséges vitálanyagok sem” – figyelmeztet Ráth Zsuzsanna.
Ha kétségük van a cukor káros hatásáról, azt javasolja, próbáljuk meg néhány hétre kiiktatni az étrendünkből, és figyeljük meg a különbséget. Ha egy-két nap alatt összeomlik az otthoni kísérletünk, mert nem tudunk meglenni nélküle, akkor elgondolkodhatunk azon, vajon igaza volt-e William Duftynak, aki a Cukor blues című könyvében azt állította, hogy a cukorfüggőség éppolyan erős, mint a drogfüggőség. Szerencsére egyre többen megértik, hogy nem muszáj több kiló cukrot beletenni egy süteménybe ahhoz, hogy finom legyen. Sőt, cukorra sincs szükség. Például a makrobiotikában is vannak nagyon finom desszertek, amelyek a gabonák és zöldségek természetes édes ízét használják fel. Ilyen a sárgarépa- vagy a töktorta, de a természetes malátákkal (árpamalátával, rizssziruppal) is lehet édesíteni.
Az ember szervezetében több millió baktérium és gomba él, amelyek létezéséről normális esetben nem is szerzünk tudomást. Baj akkor van, ha felborul a testünkben lévő egyensúly, és a kórokozó gombák elterjednek bennünk. A Candida gomba okozta megbetegedés ma már nem ismeretlen, azonban csak speciális diétával lehet védekezni ellene. A kórokozók gyors szaporodásának ugyanis kedvez a cukorban gazdag étrend. Sőt remek táptalajt nyújt számukra ahhoz, hogy még nagyobb problémát okozzanak a legyengült és megviselt szervezetnek. A gyógyuláshoz mindenképpen orvosi segítség szükséges, és nem árt azzal tisztában lenni, hogy a javuláshoz néhány alapszabályt be kell tartani. Első és legfontosabb a cukor és annak különböző formáit tartalmazó élelmiszerek száműzése az étrendünkből. Elsősorban nyers zöldségek és főzelékek fogyasztása javasolt, kerülni kell az élesztőt, gombát, tejet, alkoholt tartalmazó élelmiszereket is. Különösen ajánlják a tofu, a tojás, a hagymafélék, a hüvelyesek, a gabonafélék, a gyógyteák és a sima víz fogyasztását. Szárnyasokból készült étel, hidegen sajtolt növényi olaj részét képezheti az étrendnek, azonban a zöldségek közül az édes típusú, mint például a sárgarépa az első hetekben tiltott, valamint a gyümölcsök közül is a kevés cukortartalmúak (ribizli, citrusfélék, egres) jöhetnek szóba.
„A finomított cukor nem más, mint édes kábítószer – mondja Takács Ákos, a Mannatural nyers vegán étterem séfje. – Egyet tegyünk vele: teljesen hagyjuk el az étrendünkből, különben függők leszünk, és szinte az összes betegséget bevonzzuk, mivel jelenléte táplálja a kórokozókat. Becsapjuk az agyunkat, amikor finomított cukrot fogyasztunk, hiszen hasonlít a természetben fellelhető változatára, azonban más a hatásmechanizmusa, ezért annyira káros. A természetes cukor a rágás során kapcsolódik össze a nyálban lévő lebontó enzimekkel. Felszívódása már a szájban elkezdődik, viszont hosszan tart, ezért van az, hogy sokáig nem leszünk éhesek, míg a finomított cukrok megbombázzák sejtjeinket. Testünk sokkos állapotba kerül, ha nem is mindenki érzi, a cukorbetegek sajnos már tudják. A belekben azonban a felszívódni nem képes cukrok továbberjednek, és szó szerint melegágyai a betegségnek. Ahhoz tudnám hasonlítani, amikor cukros a szánk, és nem mosunk fogat – gondoljunk bele, a beleinket soha nem mossuk ki, így tele vannak erjedő cukrokkal. Ezért fontos, hogy sokáig a szánkban tartsuk a cukorfélét, hogy ott szívódjon fel, és ne a bélrendszerben” – magyarázza Ákos. A finomított cukor hátránya, hogy gyorsan kiürül a szervezetünkből, és újra hiányzik, vagyis nagyon könnyen rászokhatunk. Ezért inkább természetes édesítőket használjunk, például nyers vagy aszalt gyümölcsöt, esetleg steviát vagy mézet.
Egyre többször halljuk, hogy legkésőbb a daganatos betegség felfedezésekor azonnal hagyjunk fel a cukor fogyasztásával, mert kedvelt édesítőszerünk megvonása csökkentheti a tumor méretét, sőt így akár ki is éheztethetők a rákos sejtek. Bár a ráksejtek is a vércukorból nyerik a számukra nélkülözhetetlen energiát, eddig sokan kétségbe vonták, hogy a cukor fogyasztása gyorsítja a tumor növekedését, így annak elhagyása sem javíthat a beteg állapotán. Az elhagyása mellett kampányolók legfőbb érve, hogy a finomított élelmiszer (nemcsak a cukor, hanem például a liszt is) fogyasztásával vérünk glükózszintje megnövekszik, melynek hatására a testünkben inzulin termelődik, hogy a sejtek fel tudják venni a glükózt. A folyamat serkenti a sejtnövekedést is, így értelemszerűen a rákosokét is. A túlzott cukorfogyasztás tehát remek táptalajt nyújt a gyulladásos betegségek kialakulásának. Ezért van az, hogy a PET/CT rákdiagnosztikai vizsgálati módszerrel azokat a területek térképezik fel, melyek glükózfogyasztása kiemelkedő, ugyanis komoly esély van rá, hogy gyulladás vagy tumor okozza a rendellenességet.
Létezik már tudományosan megalapozott ellenpélda is. Az amerikai Kaliforniai Egyetem és a japán Kijusu Egyetem tudósai merőben szokatlan kísérletbe kezdtek. A kutatók arra alapozzák feltevésüket, hogy a szervezetbe juttatnak 2-deoxiglükózt, és bizonyos gyógyszerek beadását követően ez az anyag programozott sejthalál beindításával öngyilkosságra utasítja a rákos sejteket. Egereken végzett kísérletek biztató eredménnyel jártak, ezért úgy gondolják, hogy hasonló módszerekkel hamarosan klinikai vizsgálatokat is elvégezhetnek, vagyis nem a cukor elhagyásával, hanem annak szervezetbe juttatásával pusztítanák el a tumort.
A cukorgyártás története közel másfél évezredre nyúlik vissza. Elsőként Indiában használtak a méz helyett nádmézet, vagyis a cukornád sűrűre befőzött levét. Feljegyzések szerint lassanként innen hódította meg a világot, azonban igazi cukornagyhatalommá Egyiptom vált. Európába körülbelül 1000 évvel ezelőtt került be velencei közvetítéssel, ám nagyon sokáig luxuscikknek számított. A legnagyobb cukornádtermő területek Spanyolországban voltak, ezt a hegemóniát csak az Újvilág felfedezésével az öreg kontinensre beáramló cukornádszállítmányok törték meg. Újabb változást a répacukorgyártás elterjedése hozott, amely egyre inkább kiszorította az import cukornádat.
Egyik legelterjedtebb természetes édesítőszerünk a méz, amelyről nem árt tudni, hogy energiaszintje nagyon hasonló a cukoréhoz. Előnye, hogy C-vitaminban, kalciumban, káliumban, vasban, mangánban gazdag, valamint pantoténsav- és biotintartalma is magas.
Nagyon sokan előnyben részesítik a mesterséges édesítőszereket, mivel fogyasztásuk nem jár pluszenergia bevitelével. Legismertebb a szacharin, a ciklamát, az aszpartam, az aceszulfám-K, a szorbit, a maltit és a mannit. Használatuknál azonban óvatosságra intenek a szakemberek, mert vannak, akiknél allergiás reakciót válthat ki fogyasztásuk, sőt újabban bizonyos fajtáiknak rákkeltő hatást is tulajdonítanak.
Aschenbrenner Sándor