Méregtelenítés első kézből

A nagytakarítás nem csupán a lakásunkra fér rá rendszeresen, hanem szervezetünkre is, hiszen a régóta felhalmozódott méreganyagokat ki kell ürítenünk. Erre vállalkozott kolléganőnk, Kis Adrienn is, aki egy háromnapos léböjtkúrán vett részt.

Felkészülni,  vigyázz, rajt!

Amikor véglegessé vált, mikor kezdek bele a léböjtkúrába, megkaptam az előtte lévő két napra szóló eligazítást. Az úgynevezett leépítő napokban már nem ehettem semmit, ami megterhelte volna a szervezetemet: zsíros, sós, fűszeres – és úgy általában a nagy mennyiség kizárva. Érdekes módon ezekben a napokban egyáltalán nem esett nehezemre salátákat, gyümölcsöket, sovány húst és halat enni. Utólag visszagondolva ekkor már agyban
elkezdtem böjtölni.

Már nagyon sokat hallottam a léböjt áldásos hatásáról, de még soha nem mertem nekiállni, hiszen ez egy embert próbáló feladatnak tűnik. Mit tagadjam: szeretek jóízűen, nagyokat enni, és bizony ehhez nem igazán passzol egy ilyen kúra. Arról nem is beszélve, hogy a kisördög folyton azt duruzsolta a fülembe, hogy ebből baj is lehet, hiszen úgy legyengülhetek, hogy még a klaviatúra billentyűit se fogom tudni nyomkodni. Aztán eljött az a pillanat, amikor a kíváncsiságom felülemelkedett a félelmeimen, és ugye „munkaügyileg” is elvárt lett egy léböjtkúra, ha másért nem is, legalább a hitelesség kedvéért. Amint elkezdtem utánaolvasni, kiderült, hogy ettől méltán remélhetek testi-lelki megtisztulást, regenerálódást, sőt talán még néhány kiló súlyfeleslegtől is sikerül megszabadulnom. Mindez nagyon jól hangzik, de azért lássuk be, hogy egészen más ténylegesen megélni. Sőt tovább megyek: vajon hogy lehet túlélni? Abban biztos voltam, hogy jobb az ilyesmit hozzáértőre bízni. Jöttek-mentek az e-mailek, a telefonok, és mire felocsúdtam, már ott is voltam Zsámbékon, a Nyakashegy Böjtházban.

Vágjunk bele!

Ami elsőre szembetűnik, hogy itt minden természetes. A ház fagerendákból van megépítve, ugyanakkor a modern kor követelményei­nek is megfelel: minden a kényelmet és jólétet szolgálja! Weinecker Katalin – a továbbiakban csak Kati– böjtvezető életmód-tanácsadó körbevezeti mind a hatunkat, akik rászántuk magunkat a nagy próbára. Lassan ismerkedünk egymással, a hellyel, a helyzettel. Kapok gyümölcslevet és jó sok bátorítást. Ha valaki még nem tudná, miért van itt, Kati elmagyarázza: időnként szükségünk van egy tisztítókúrára, hogy szerveink meg tudjanak egy kicsit pihenni. Most döbbenek rá, mennyi mindennel rongálom magam: a tisztító- és tisztálkodószereim, piperéim mind megannyi kártékony összetevőt tartalmaznak – és még nem szóltam az élelmiszerekről. Ez persze nem jelenti azt, hogy mostantól mindent kidobok a régi életemből, de tény, hogy jobban odafigyelek arra, mi vesz körül, mivel érintkezem. Persze kérdéseim nem csak nekem vannak, de Kati szépen sorban mindenre megadja a választ: nem leszünk rosszul, orvos is látni fog minket, és nem hagyja, hogy csak úgy feladjuk. A böjtvezető arra is felhívja a figyelmünket, hogy bár a kúra ideje alatt csak azt lehet fogyasztani, amit ő ad, azért ez mégsem egy kiképzőtábor.

Még ezen a napon megismerem a ház orvosát is. Amolyan igazi joviális doktor bácsi, aki mindenkivel külön-külön elbeszélget, majd megméri a vérnyomásunkat. Kiértékeli a laborvizsgálat eredményét, amelyet előzőleg elintéztünk, és amely előfeltétele volt a kúrán való részvételnek. Ezek után ellát néhány fontos tudnivalóval, és végül alkalmasnak minősít a léböjtkúrára. Hamar kiderül, hogy ő nem marad velünk a házban, de Kati megnyugtat minket, hogy Zsámbékról öt perc alatt nálunk van, ha szükségét érezzük, bár még sose kellett kihívni. Nem vagyok éhes… ez meg hogy lehet?

Az első nap annyi gyógyteát, főtt-szűrt zöldség- és gyümölcslevest, természetes forrásvizet ittam, hogy el sem hiszem, amikor úgy érzem: szomjas vagyok. Igen, tényleg, viszont meglepő módon éhséget nem érzek. Aztán erre is megkapom a magyarázatot, miszerint a lerakódott és eltárolt méreganyagok fellazítására és szervezetemből való kimosására a testem energiát használ fel.
Magyarán most úgy működöm, mint egy kályha, amely saját maga raktáraiból használja fel a tüzelőanyagot, és azért vagyok szomjas, mert minden fizikai tevékenység energiát igényel, vagyis kiszárít. Aztán meg azért kell „kicsit” többet inni a szokásosnál, hogy mindaz, ami így felszabadul és elég a kályhában, kimosódjon a szervezetemből. Ez a kicsit többet inni napi legkevesebb
3 liter vizet jelent az állandó gyógyteázás, leves, gyümölcslé mellett. Utóbbi esetében fel lehet használni almát, szőlőt, citromot, narancsot, grépfrútot, sárgadinnyét, körtét, epret. Az ezekben a gyümölcsökben található flavonoidok erősítik az immunrendszert, rákmegelőző és gyulladáscsökkentő hatásuk van, segítenek a vírusok és baktériumok leküzdésében, valamint májvédő szerepet is betöltenek. Gyümölcscukor-tartalmuk révén hozzájárulnak a szervezet inzulintermelésének optimális szinten tartásához. A gyümölcsök szénhidráttartalmuk okán komoly energiaforrásnak számítanak. Egy léböjtkúra esetében szervezetünk számára elengedhetetlenek a gyümölcsökben található vitaminok és nyomelemek, ezért mivel szilárd táplálékot nem eszünk, gyümölcslevek formájában „isszuk meg” a gyümölcsöket.

Napi program

Másnap reggel nyolc óra körül ébredünk. Örülök, hogy reggeli előtt még van időm kicsit sminkelni a fürdőben. A lelkesedésem viszont másnapra igencsak alábbhagy. Nem mintha hirtelen tovaszállna a hiú­ságom, csupán arról van szó, hogy az állandó befelé figyelés mellett eltörpülnek a külsőségek. A reggeli, mármint a gyógytea megivása után jöhet némi mozgás, mindenkinek az, amire vágyik. Valószínűleg sokat elárul rólam, hogy számomra az arcjóga a legvonzóbb. Délután egykor következik az ebéd. Különböző zöldségekből készült zöldséglevest kapunk, amely igazából csak egy főtt-szűrt lé. A felhasznált zöldségek közül megemlítendő a sárgarépa, a zeller, a cékla, az uborka, a káposzta, a paradicsom, a brokkoli. Az elv ugyanaz, mint a gyümölcsöknél: sok olyan élelmet fogyasztani, amely minél több vitamint, nyomelemet, sót tartalmaz – mindezt folyékony formában. Fontos megjegyezni, hogy a vízhajtó hatású zöldség- és gyümölcslevek a vesék védelmét is szolgálják, mert jól átmossák ezt a szervet. Vannak társaim, akik isszák ezeket, én használom a kanalamat, így legalább az az érzésem, hogy eszem. Egészen finom, ami meglep, mivel Katalintól megtudom, hogy szigorúan csak egy pici 100%-os tengeri sóval és kizárólag friss fűszernövényekkel vannak ízesítve ezek a levesek. Káposztaleveshez friss kapor, paradicsomleveshez friss zeller – melyik zöldségleveshez milyen fűszer illik, és a petrezselyem zöldje, amely mindig mindenhez jár. Amellett, hogy vízhajtó hatása ismert, kimondottan jól bevált mint szájillatosító, amelyre igencsak szükség van, mert ahogy a szervezetből kezdenek kiürülni a mérgek, bizony előfordulhat, hogy a lehelet nem kellemes. Szintén furcsa, de ezek a levek még laktatóak is. Legalábbis azt hiszem, míg meg nem tudom, hogy valójában csak becsapom a gyomrom azzal, hogy állandóan iszom, hiszen, ha mindig tele van, nem érzi, hogy éhes. Furcsa érzésem támad: hiányzik a rágás. Ez ugyanis egyet jelentett eddig az étkezéssel. Az ebéd végeztével elengednek minket aludni. Úgy két óra múlva újabb testmozgás következik: túrázunk a Nyakas-hegyen, melynek erdeje a kert végében található. Az ember itt tényleg a világ tetején érzi magát – ahogy Kati mondja. Visszaérve újabb pohár gyümölcslé kerül a kezünkbe, majd jöhet a szabadfoglalkozás. Én ezt az időt egy kis olvasásra fordítom, később pedig csatlakozom a többiekhez, akik éppen érdekes, mélyenszántó beszélgetést folytatnak az élet nagy kérdéseiről. Vacsorát 18 óra után kapunk, mégpedig a már jól ismert zöldséglevet egy kis tálka mézzel vagy biogyümölcslekvárral. Ez után újra elcsendesedünk.

Hirtelen mindent átlátok

Biztos a romtemplom közelsége is közrejátszik, de egyre inkább befelé fordulok. Picit később már nem is vagyok annyira elképedve, mert böjtvezetőm szerint ez természetes. A testi tisztulás mindig együtt jár egy szellemi, lelki megtisztulással. Kati pedig tényleg vigyáz arra, hogy kisimogassa lelkem görcseit. Szétnézek a teraszról, látom a lenyűgöző panorámát, és érzem: tényleg tisztulnak a gondolataim. Nem foglalkoztatnak az otthoni gondok, nem agyalok a számlákon, a munkán, átlátom a kapcsolataimat. (Egyébként meg fogalmam sincs, de nem is hiszem, hogy ennyire konkrétan kellene, hiszen ezt mindenki másként éli meg, és ha itt most nagyon megmondom a tutit, akkor azt fogják várni.) Ami viszont a legfontosabb: elégtétel van bennem, amiért le tudtam győzni önmagam, a szokásaimat, a berögződéseimet. Azt hiszem, most a saját belső El Caminómat járom. Már három nap leforgása alatt észreveszem, hogy nemcsak a lelkem, hanem a bőröm is tisztul, fényesebb a szemem, egyre több az energiám, amit nem is értek, hiszen napok óta nem vettem magamhoz szilárd táplálékot. Többször is beszélgettünk róla, hogy ez nem fogyókúra, annál több. Mégis jó érzés, hogy a farmerom és néhány ruhám, amelyet magammal hoztam, máris kényelmesebb lett. A kúra utolsó napján szertartásosan megtörjük a böjtöt, és közösen elfogyasztunk egy-egy almát, kiélvezve a rágás örömét, és jókat nevetünk rajta, hogy a gyomrunk minden nyelés után korog, mintha legalábbis nem örülne, hogy újra dolgoznia kell. Utolsó este végül kissé szomorkás a búcsú, mégis örömmel hagyom ott a böjtházat. Boldog vagyok, mert tettem valamit magamért, a szervezetemért, és sok mindent tanultam arról, hogy ki vagyok, hogyan működöm. Búcsúzóul megkérdezem Kati, miért tartja fontosnak egy ilyen kúra elvégzését: „Ma az emberek jobban ügyelnek arra, hogy ne legyenek betegek, ne kerüljenek kórházba, és ezért hajlandók is tenni. Nem mellesleg pedig nagy divat a reformtáplálkozás és az életmódváltás is. Ha valaki rászánja magát egy ilyen radikális döntésre, akkor a legtanácsosabb egy léböjtkúrával kezdeni. Szerintem már egy nap is több a semminél, de a legideálisabb időtartam a tíz nap. A te háromnapos kúrád alatt a szervezetedben lerakódott toxinok felpuhulnak, de a méregtelenítési folyamat, a kimosás még kicsit később indulna be igazán.” Végül pedig Kati egy igazán érthető hasonlattal igazolja számomra a kúra fontosságát: „Szezonváltáskor, esetleg stílusváltáskor sem hagyjuk magunkon a régi ruháinkat, nem azokra vesszük fel az újakat. Ezért gondolom, hogy a tudatos életmódot élőknek is kötelezően ki kell takarítaniuk a régi szokásaik »hozadékát« a szervezetükből az új, tisztább és vélhetően jobb táplálkozási szokások számára.”

Ami utána történt

A kúra befejezése után a felépítő napok következtek, melyek száma a böjt hosszától függ. Vagyis a le- és felvezető napok száma a böjti napok számának egyharmada. Így az én háromnapos kúrám tulajdonképpen ötnapos kímélő étrendet jelentett. Kati elmondta, mit ehetek, és mit nem, mindezt annak érdekében, hogy a gyomrom és az egész tápcsatornám ne legyen hirtelen megterhelve az átmeneti tehermentesítés után. Kevés, nem túl zsíros, könnyű táplálékot vehettem magamhoz. Azt nem határozta meg, hogy ezek pontosan mik legyenek, mert a böjtvezetőm filozófiája szerint mindenkinek meg kell találnia a saját ízlésének legmegfelelőbbet.