Csipetnyi egészség

A messze földön híres parajdi sóbányába évente félmillió ember látogat el, hogy megtapasztalja a több száz méteres mélységből bányászott só gyógyító erejét. A turisták csaknem fele Magyarországról érkezik, így számukra lerövidítették a 600 kilométeres utat a budapesti sópince megálmodói. A parajdi bánya fővárosi újrateremtői, az erdélyi Székely Szeretetszolgálat és a Domokos Alapítvány egy Vámház körúti légoltalmi pincében alakítottak ki gyógyító bázist asztmás, allergiás és krónikus légúti betegségben szenvedőknek.

„Mindent a sóvidékről hoztunk, hogy létrehozzunk egy »maroknyi Székelyföldet« a fővárosban, hiszen a felhasznált fát a Bucsin-tetőről, a terméskövet Szovátáról szállítottuk, és beépítettünk 500 mázsa, húszmillió éves kősót, melyet a bánya legmélyebb pontjáról, 350 méteres mélységből hoztak fel” – sorolja Lukács Csaba, a Székely Szeretetszolgálat vezetője.

A sópince hármas feladatot lát el. Egyrészt egészségmegőrző szerepe van, mivel enyhülést ad a krónikus légúti megbetegedésekben szenvedőknek – évente négy-öt ezer gyerekre és felnőttre számítanak. Másrészt sóvidéki kézműves termékeket vásárolhatnak a vendégek, de meg is ismerhetik a Székelyföldről származó biomézet, az erdei gyümölcsökből készült teákat vagy a bányában érlelt bort. Nem utolsósorban kulturális küldetést is szántak a helynek, ugyanis Székelyföld nagykövetségeként kulturális esteknek, ételkóstolóknak, erdélyi termékek bemutatóinak adnak otthont.

Baráti alapon

Az üzemeltetők nem tagadják, a sópince mélysége és viszonylag kis légtere nem alkalmas rá, hogy reprodukálja a bánya sós levegőjét, azonban az állandóan működő szűrőberendezéseknek köszönhetően a levegő kilencven százalékkal tisztább, mint a körúton. A pára- és sótartalom pedig csaknem száz százalékig megközelíti az eredetit. Az ötletgazda, Lukács Csaba „sóvidéki származású”, ráadásul az első munkahelye a parajdi sóbányában volt. Nem csoda, hogy miután Budapestre került, rendkívül hiányolta a „sós levegőt”. Ez játszott közre abban, hogy elhatározta, felépíti a sóbánya kistestvérét a fővárosban.

„Az alapítványi fenntartás a garancia rá, hogy mindig a lehető legalacsonyabb áron tudjuk biztosítani ezt a lehetőséget annak a néhány ezer embernek, akinek mostantól nem kell több száz kilométert utaznia az egészségmegőrzéséért” – részletezi Lukács Csaba.

Tudta?

Székelyföld a mai Hargita és Kovászna megye, illetve Maros megye egy része. Tizenkétezer négyzetkilométeren közel nyolcszázezer ember él, a lakosság nyolcvan százaléka magyar. A sóvidék központja Parajdon található. A négyezer lelkes faluban a lakosságszámhoz képest meglehetőségen sok, több mint háromezer vendégágy van. Az ide érkező turisták magánházaknál, falusi vendéglátás keretében ismerkedhetnek meg a híres székelyföldi vendéglátással.

Nem csak felnőtteknek

Aki egyszer megtapasztalta a levegőben lévő só jótékony hatását, nem kell többé győzködni a sóterápia hasznosságáról. A pince sótéglái megkövetelik az állandó 16 Celsius-fok körüli hőmérsékletet, amely télen-nyáron kedvező a hosszabb idejű föld alatt tartózkodásra, azonban a vendégeket a „sóillaton” és a fehér téglák látványán kívül semmi sem emlékezteti arra, hová is jöttek. A közel háromszáz négyzetméteren kialakított öt helyiség egyszerre száz ember ellátását biztosítja. A sópince ötletgazdái a gyermekekre is gondoltak, amikor az egyik teremben „somokozót”, vagyis sóval töltött homokozót rendeztek be, így a kúra alatt a kicsik lekötik szabad kapacitásukat, arról nem is beszélve, hogy a mozgással jobban tisztul a tüdejük. A felnőtteket relaxszoba és székelyföldi ételek, italok várják. De gondoltak az üzletemberekre is, akiknek nyugágy és vezeték nélküli internet áll a rendelkezésükre. Jövőre pedig sófürdővel bővítenék a szolgáltatások körét. 

A parajdi sóbányából évente 150 ezer tonna sót hoznak a felszínre. A jelenlegi termelés 310 méter mélyen zajlik, 12 méter magas, 20 méter széles és 200 méter hosszú kamrákban. A bánya biztonságosnak számít, eddig egyszer, 1985-ben történt halálos kimenetelű baleset, akkor hárman vesztették életüket. Ennél közel 200 méterrel feljebb várják a gyógyulni vágyókat. Az asztmakezelő részleg 120 méter mélyen a föld alatt fekszik, itt templom, boltok, kávézók, étterem, borpince és játszótér található. A parajdi sóbányában nem ritka, hogy gyógynövényekkel keverik a sót. Szintén helyi szokás, hogy sófürdőt ajánlanak azoknak, akik valamilyen bőrbetegségben szenvednek. Van igény a pluszszolgáltatásra, hiszen évente közel félmillióan fordulnak meg a föld alatti városban, ahol a júliustól augusztusig tartó csúcsszezonban akár napi ötezer látogatót is regisztrálnak. 

Egészségturizmus székely módra

A barlangterápiát az 1960-as években kezdték el egy felhagyott tárnában. A helyiek hamar megtapasztalták, hogy a föld alatti levegő csíramentessége, a magas relatív páratartalom, illetve a párakondenzátum kedvező összetétele (a sórészecskék a tüdőben magukhoz vonzzák a nedvességet) kedvezően hat a légúti betegségben szenvedőknek. Emellett a levegő állandó hőmérséklete, a magas negatív ionizáció és a kis ózontartalom is gyógyhatással bír, azonban a tüdőtuberkulózisban, heveny légúti megbetegedésekben, magas vérnyomásban szenvedőknek és klausztrofóbiásoknak nem ajánlják a sóbarlang látogatását. Ami jó a betegeknek, kevésbé gazdaságos a vendéglátóknak. A helyi szállásadók úgy tartják, hogy két-három évente szinte teljesen kicserélődik a vendégkör, mivel az asztmás vagy légúti panaszokkal érkező gyerekek meggyógyulnak. A gyermekek már kétéves kortól látogathatják a sópincét, ahol első nap egy-két órát, később napi 3-4 órát tartózkodhatnak. A kezelés időtartamát legalább öt, de legfeljebb tizennyolc napig javasolják. Bár a javulás néhány nap után érzékelhető, sőt a gyermekek akár tünetmentessé is válhatnak, a tapasztalatok szerint a kúrát félévente érdemes megismételni.

Aschenbrenner Sándor