Vegye komolyan az izomgyengeséget!

Zsibbadás, végtaggyengeség, izomgyengeség, légzészavar, izomsorvadás, kerülgeti? Vegye komolyan a tüneteket, mert van esélye, hogy krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátiában (CIDP) szenved, ami ritka, idült betegség, amely a perifériás idegrendszert érinti. Nagyon fontos, hogy időben felismerjék, mert kezelés nélkül a betegek végül tolószékbe kényszerülnek, és a károsodás visszafordíthatatlan.

Mint minden betegségnél, a CIDP-nél is a korai felismerés életet menthet. A krónikus gyulladásos demielinizációs polineuropátiában (CIDP)  a károsodás visszafordíthatatlan folyamat, kezelés nélkül az izomgyengeség akár a légző izmok bénulásához, és légzési elégtelenséghez, halálhoz vezet. Ezért rendkívül fontos a korai diagnózis és kezelés, amellyel a további idegi károsodás megelőzhető.

Ha zsibbadást, végtaggyengeséget, izomgyengeséget, izomsorvadást észlel, esetleg bizonytalanná válik a járása és fáradékony, mindenképpen vizsgáltassa ki magát. A CIDP betegség lefolyása lehet folyamatosan romló, vagy többszöri súlyosbodással és átmeneti javulással járó.  Az évek alatt folyamatosan romló gyulladásos polineuropátia több ideget érintő károsodás, amit típusosan szimmetrikus végtaggyengeség és zsibbadás jellemez. Az izomgyengeség, izomsorvadás és zsibbadás jellemzően a végtagok végén (kézizomzat, lábszárizomzat) a legkifejezettebb, ami a kézhasználatot (pl. írást, fogást) és a járást rontja, kezelés nélkül a betegek tolószékbe kényszerülnek.

Egy nemzetközi felmérés szerint ma Magyarországon mintegy 700-900 CIDP-s beteg élhet, de csupán 100-150 van nyilvántartva.

Prof. Nagy Zoltán, az Országos Idegtudomány Intézet főigazgatója elmondta: a CIDP egy rendkívül ritka betegség, amely folyamatosan romló állapotot idéz elő. A tünetek kezelés hiányában erősödnek, ilyen például a végtagokon jelentkező erőgyengülés. A CIDP-s betegek 10-15 év elteltével kerekesszékbe kerülhetnek, ágyhoz kötötté válhatnak. A megfelelő kezeléssel viszont a romlás lelassítható, jobb esetben megállítható.

Jelenleg háromféle eljárást alkalmaznak. Prof. Komoly Sámuel a PTE Neurológiai Klinika igazgatója a legegyszerűbben alkalmazható és a mellékhatások szempontjából is a legkedvezőbb megoldást, az intravénás immunglobulinok adását ajánlja.

- A plazmacsere egy bonyolult készülékhez kötött eljárás. Hatásossága megegyezik az előzőével, de a beteg szállítását meg kell oldani. A szteroidot a beteg tablettában kapja. Hatékony kezelés, de előbb-utóbb súlyos mellékhatásai lehetnek. Ilyen lehet a cukorbetegség vagy a csontritkulás. A betegség bizonyos formáin csak az intravénás immunglobulin segít. Ez a teljes betegkörnek csekély hányadát érinti, számukra viszont létfontosságú, hogy a kezeléshez hozzájussanak – indokolta érvelését Prof. Komoly Sámuel.

A diagnózis felállítását az ideggyógyász az érzészavar és izomgyengeség klinikai tünetei alapján végzi, és laboratóriumi tesztekkel igazolja: a gerincvíz vizsgálata emelkedett összfehérje szintet, gyulladást mutat, az EMG és ENG vizsgálatok pedig képesek kimutatni az idegek károsodását. Az ENG-n észlelt görbe jelzi az idegsejtek pusztulásának mértékét és ebből következtetni lehet a betegség kimenetelére. Ami a legfontosabb, hogy az időben felismert betegség jól kezelhető.

A kórházak jelenleg a CIDP betegeknek csak nagyon szűk körénél tudják alkalmazni az Európában általánosan alkalmazott immunglobulin kezelést, tekintve, hogy a kórházaknak nincs erre megfelelő pénzügyi fedezete. Pár évvel ezelőtt hasonlóan problémás helyzet volt a Primer Immunhiányos betegek ellátásában is, akiknél mára példamutatóan és megnyugtató módon rendeződött a szintén életmentő immunglobulin kezelés finanszírozása és ma minden arra alkalmas beteg hozzájut a neki megfelelő kezeléshez.