Marc Veldhoen professzor és munkatársai a Cell című szaklapban hívták fel a figyelmet arra, hogy a káposztafélék milyen fontos szerepet játszanak abban, hogy a bélrendszer – vagyis közvetve az emberi szervezet – egészséges legyen. Tucatnyi táplálékkiegészítő közül választhatunk, ám a kutatás vezetője úgy találta, hogy a legtöbbet akkor teszünk egészségünk érdekében, hogy rendszeresen fogyasztunk káposztaféléket.
Kísérletük során megfigyelték, hogy ezen zöldségfélék olyan kémiai jelet tartalmaznak, amelyek hiányában az immunsejtek csaknem kétharmada egyszerűen eltűnik. A védősejtek jelenléte az AhR sejtfelszíni fehérjétől függ, amely jelentősen befolyásolható nyers zöldségek, különösen a káposztafélék fogyasztásával. A kísérletet természetesen egereken végezték, de remek kiindulásai alapot adhat arra, hogy továbbfolytassák a vizsgálatot. Nekünk pedig arra, hogy még több káposztafélét fogyasszunk, lehetőleg hőkezelés – azaz tápanyagveszteség – nélkül.
A káposztafélék a keresztesvirágúak rendjének egy családja. Ismerjük és – remélhetőleg – rendszeresen fogyasztjuk több konyhakerti változatát, például a fejes vagy kelkáposztát, karalábét, retket, karfiolt, brokkolit, bimbós kelt, kínai kelt, leveles kelt és bordás kelt. Ide tartozik még a repce, a torma és a kerti zsázsa is – mindegyiket felsorolni nehéz lenne, mivel a családba háromszáz nemzetség csaknem háromezer faját sorolják. Szinte mindenütt megteremnek, ám a legtöbb faj a mediterrán és mérsékelt égövön található.
Sokan bimbós kel néven ismerik, az elnevezés ugyanazt az apró kelkáposztát takarja, amely egyre népszerűbb kísérője leveseknek és salátáknak. Előnye, hogy kevésbé markáns az íze. C-vitaminból 100 gramm a napi adag másfélszeresét tartalmazza, emellett karotin-, kálium-, vas-, illetve B1-, B2- és E-vitamin-tartalma is jelentős. Készülhet belőle leves, használhatjuk levesbetétként, azonban figyeljünk rá, hogy körülbelül negyedóra a főzési ideje. Felszolgálhatjuk köretként is, például párolva, amelynek előnye, hogy tápanyagtartalmát leginkább így őrzi meg. Saláta önállóan vagy más zöldséggel kombinálva is készülhet belőle.
A nemzetközi konyha számtalan módon használja a leveleit, míg itthon legtöbbször a főzelékként ismert, pedig a nyers kelkáposzta az egyik legjobb A-vitamin- és kalciumforrásunk. Saláták, köretek, levesek nélkülözhetetlen alapanyaga. Természetesen nem árt felismerni és különbséget tenni a fiatal és idősebb növény között. A zsenge kel inkább salátákba ajánlott, míg a sötétebb zöld levesbe, az idősebb pedig főzelékbe. Béta-karotin-tartalmának köszönhetően elősegíti az immunrendszer működését és a daganatos betegségek elleni küzdelmet. Erősíti a csontokat, jótékonyan hat a vérnyomásra. Akárcsak a legtöbb káposztaféle, az emésztési problémákra és gyulladásos betegségekre is ajánlott.
Nevéhez hűen Ázsiából származik, azonban hozzánk vélhetően nem keletről, hanem a tengerentúlról került. Népszerűségét valószínűleg kevésbé markáns ízének köszönheti. Mivel nem ajánlott lefagyasztani, érdemes a boltban frissen megvásárolni és néhány napon belül felhasználni. Hőkezelés nélkül saláták alapanyaga lehet, azonban egyre több leves vagy köret receptjében találkozunk a kínai kellel mint hozzávalóval. Nélkülözhetetlen C-vitamin- és karotinforrás, valamint nagy mennyiségben tartalmaz ásványi sót és fehérjét.
A legismertebb keresztesvirágú, hiszen amikor daganatos betegségekről esik szó, biztosan megemlítik pozitív élettani hatása miatt. Télen az egyik legjobb C-vitamin-forrás, de bőven található benne folsav és béta-karotin is. Úgy tartják, minél sötétebb zöld a virágzat színe, annál nagyobb mennyiségben tartalmaz hasznos összetevőt. Nem elhanyagolható B1-, B2-, E-vitamin és pantoténsav-tartalma. A legtöbb tápanyag akkor marad meg benne, ha nyersen kerül a tányérba, esetleg kíméletes hőkezelésnek vetjük alá. Szára külön is fogyasztható, ám elsősorban virágzatát használjuk fel, készülhet belőle (krém)leves, de köretként és saláta-alapanyagként is megállja a helyét.
Elkészítési módja meglehetősen szegényes, holott jóval nagyobb figyelmet érdemelne. Zsenge korában levesek elengedhetetlen kelléke, később legfeljebb nyersen fogyasztjuk. Kiváló A- és B-vitamin-forrás, jelentős mennyiségben tartalmaz kalciumot, káliumot és magnéziumot. Tápanyagtartalmának köszönhetően segíti az emésztést, és vértisztító hatása van. Különösen tavasszal fogyasszunk többet, mert antibiotikumokhoz hasonlóan segít megbirkózni a gyulladásos betegségekkel. Igaz ez a bőrfelületen lévő sérülésekre, visszerekre is, amelyek nehezen akarnak gyógyulni. Gyógyászati célból ajánlott a nyers növény leve, de a gyökér és a levelek pépesítve akár sebre is helyezhetők.
A karfiol nemcsak látványra tetszetős zöldség, hanem ízvilágában is egyedülálló. Jelentős C-vitamin- és élelmirost-tartalmának köszönhetően hatékony védelmet nyújt a beleket megtámadó daganatos betegségek ellen. Egész évben hozzájuthatunk friss példányokhoz.
Kevesen tudják, hogy a káposzta antioxidáns-tartalmának köszönhetően lassítja a rákkeltő anyagok felszívódását. Télen remek A- és C-vitamin-forrás, ráadásul nagy mennyiségben tartalmaz jódot, kalciumot, káliumot, vasat és nátriumot. Nyers leve gyomorbetegségek kezelésében nagy segítség, emésztési panaszok esetén is természetes támogatást nyújthat, mivel segít helyreállítani a bélflórát. A népgyógyászat hurutos megbetegedések kezelésére használja, de a káposzta levével bőrgyulladások és sérülések is hatékonyan gyógyíthatók. Közép-Európában leginkább savanyított változata ismert, de felhasználható levesek, főzelékek és saláták készítéséhez.
Már az ókorban is csodaszernek tartották, és ezt a mai orvostudomány igazolni látszik. A káposztafélék közül ebben 36-féle olyan festékanyag (antocianin) található, amely hatékonyan lép fel a szabad gyökök ellen. Nálunk a legkedveltebb elkészítési formája a párolás, amely a legkülönbözőbb fűszerek felhasználásával gyakorlatilag megunhatatlanná teszi a vörös káposztát. Édeskés íze miatt nyers saláták alapanyagaként is használhatjuk, így magas B- és C-vitamin-tartalmához is hozzájutunk.
A nyers vegán konyha kiemelt figyelmet fordít a káposztafélékre. A bennük található vitaminok, enzimek, értékes ásványi anyagok nyersen fogyasztva még hatékonyabban tudnak felszívódni, illetve még intenzívebben fejtik ki jótékony hatásukat. „Amikor a természet nem lát el bennünket friss zöldségekkel és gyümölcsökkel, sokkal inkább fókuszba kerülnek a káposztafélék, természetesen nyersen. A savanyú káposzta erjesztése során keletkező tejsavbaktériumok jótékonyan hatnak bélrendszerünkre. Főzés hatására azonban ezek az értékes anyagok elpusztulnak, emiatt kizárólag nyersen ajánlom fogyasztását” – mondja Lénárt Gitta, a Nyersétel Akadémia szakértője.
A nyers táplálkozási forma hazai meghonosítója arra figyelmeztet, hogy bármelyik káposztafélét fogyasszuk is, a lényeg, hogy nyersen kerüljön az asztalunkra. Minél keményebb a zöldség, annál kisebb darabokra aprítsuk, reszeljük vagy daráljuk, mert így könnyebben fogyasztható és emészthető lesz. Őrölt köménnyel ízesítsük, és kombináljuk magokból készült pástétomokkal, krémekkel.
TestŐr-tipp Lénárt Gittától:
Rakott nyers ételt bármilyen friss zöldségből készíthetünk, csupán arra figyeljünk, hogy egy vagy két réteg apróra vágott zöldség és egy magos-fűszeres töltelék váltakozzon. A tetejére magból készült tejföl kerülhet, ettől még különlegesebb lesz a fogás.
Hozzávalók: 50 dkg brokkoli, 1 kávéskanál só, 1 evőkanál hidegen sajtolt olaj, őrölt pirospaprika.
A töltelékhez: brokkoli szára, 20 dkg sárgarépa, 10 dkg fehérrépa, 20 dkg áztatott napraforgómag, ½ fej lila hagyma, 3-4 darab aszalt paradicsom, 1 gerezd fokhagyma, 1 csipet só, 1 teáskanál citromlé, 1 teáskanál méz, 1 kávéskanál őrölt kömény, 1 kávéskanál majoránna.
A magtejfölhöz: 15 dkg áztatott napraforgómag, 15 dkg kesudió, ¼ fej fehér salátahagyma, 1 csipet só, 1 evőkanál citromlé, 1 teáskanál méz, víz.
Elkészítése
1. A brokkolit rózsáira szedjük, a puha szárát levágjuk, félretesszük a töltelékhez (a nagyon vastag, kemény szárrészt kidobjuk). A kicsi brokkolirózsákat megsózzuk, meglocsoljuk olajjal, kézzel kicsit átforgatjuk.
2. A brokkoli levágott szárát, a sárgarépát, a fehérrépát és a beáztatott napraforgómagot aprítógépben morzsásra aprítjuk. A többi hozzávalót turmixgépben simára keverjük. Összekeverjük az előbb elkészített „darabos” résszel, jól átforgatjuk. A magtejfölhöz turmixgépben a hozzávalókat simára keverjük. Annyi vizet teszünk hozzá, hogy egy tejföl sűrűségű szószt kapjunk.
3. Egy nagyobb tálba kiszedjük a töltelék felét, erre rátesszük a brokkoli felét. Újra töltelék következik, majd ismét brokkoli. A tetejére magtejfölt csorgatunk, megszórjuk őrölt pirospaprikával. A maradék magtejfölt külön tálaljuk.
Aschenbrenner Sándor