Érzékiség és erotika a művészetekben

A csábítás, a vágy, a testi élvezetek minden formája szinte azonnal felkelti érdeklődésünket, így talán az sem véletlen, hogy a különféle erotikus tartalmú festmények, szobrok, írások és zenék minden civilizációt erősen foglalkoztattak és máig végigkísérik életünket. Egy tárlatlátogatás, egy komolyzenei előadás meghallgatása vagy egy verseskötet olvasgatása mély érzelmeket kelthet, más megvilágításba helyezheti kapcsolatunkat. Merítsünk ötletet a művészektől! 

„Az érzékiség gyakran gyorsabban elhatalmasodik, mintsem a szerelem képes lenne vele lépést tartani. A szerelem gyökerei ekkor gyengék maradnak, és könnyen kiszakadnak.”  (Friedrich Nietzsche)

Fülledt gyönyörök

Az erotikát sokszor összekeverjük a szeretkezéssel, pedig korántsem analóg fogalmak, ahogy az orgazmus sem összetévesztendő az élvezettel. Az erotikát a képzeletünk szüli, minden érzéki gondolatunk agyban születik, egyfajta érzelmünk kötődik hozzá és olyan tartozékunk, amely meghatározza életünk legfőbb pillanatait. Az erotika érzékiség, testi-lelki-szellemi kötődés, kémia és vonzás, ám erotikus lehet egy érintés, egy pillantás, egy csók vagy akár egy gondolat is. Önmagában azonban az erotika nem nyújthat boldogságot, s csak akkor élhetjük át a teljes értékű szerelmet, ha erotikusak, érzékiek, bensőségesek, játékosak és spirituálisak is vagyunk egyszerre, ám ehhez pontosan fel kell mérnünk, hogy párkapcsolatunk hol tart jelenleg.

Az erotika evolúciója

Szexuális töltetű, érzéki benyomást keltő művek minden korban, minden művészeti ágban megjelentek s a mai napig is számos alkotót megihlet a meztelen emberi test. Az ember fejlődése során a férfi és női nemi különbségek egyértelműen kirajzolódtak: a nők széles medencéje, szoptatásra alkalmas keble az anyaság, a gyermeknevelés, míg a férfiak erős, izmos alakja az oltalmazó és családfenntartó szerepet hangsúlyozza. Az erotikáról való fantáziálás egyidős az emberiséggel, ám a történelem során egyes korszellemek igyekeztek elnyomni ezeket, másutt viszont előtérbe kerültek.

A legrégebbi, máig fennmaradt erotikus ábrázolások a paleolitikus barlangrajzok, a kőfaragások és a kisplasztikák, amelyeket az antropológia bizonyos termékenységi szertartásokhoz rendel. Korabeli tárgyi emlékeink közül a willendorfi Vénusz a leghíresebb, akinek hangsúlyos szeméremajkai, gömbölyű keblei a termékenységgel való erős kapcsolatra utalnak. Az ógörög múzsák a női szépség alakjait öltötték magukra, a művészek gyakran festettek szexuális tartalmú jeleneteket kerámiákra és ekkor jelentek meg az első homoszexuális jellegű ábrázolások, mint a leszbikus görög költőnő, Sappho Aphroditéhez írt himnusza. A római irodalom lírikusa, Catullus, a görög költő, Horatius versei szenvedélytől és erotikától túlfűtöttek, a hosszú évekig bolyongó Odüsszeusz pedig nimfákkal szeretkezett. Keleten szintén nagy hagyománya van az erotikus festészetnek, a műveken gyakran homoszexuális jelenteket ábrázoltak, a Sunga az erotikát fametszeteken jelenítette meg.

Történelmi nőideálok

A korai középkor inkább a túlvilág felé fordult, a testben, a benne ébredő vágyban legyőzendő ellenséget látott, s ezért a gonosz elleni küzdelem nemtelen emberábrázolásokban mutatkozott meg. A reneszánsz kezdetén az erotika új megvilágításba került, ismét előtérbe kerültek az érzéki örömök és a buja vágyak. Botticelli Vénusz születése című képén a tenger habjaiból felbukkanó Afroditét már meztelenül ábrázolja, Boccaccio Dekameron című művében pedig gátlástalan hirdette a szexualitást. A reneszánszban az olasz Pietro Aretino és Marcantonio Raimondi I modi című, 16 szexuális pózt és erotikus szonetteket tartalmazó könyve hatalmas botrányt keltett, amit a pápaság elkobzott, s mára csupán egy példánya maradt fenn. Az illusztrációk olyan híres szerelmeseket ábrázoltak erotikus, főleg misszionárius pózokban, mint Mars és Vénusz, Antony és Kleopátra vagy a férj-feleség istenek, Jupiter és Juno.

 A rokokó hölgyei mindent megtettek bájaik felfedéséért, kebleiket kötések alatt dunsztolták, s ennek szépségéért még a szoptatástól is lemondtak. A 17. században az erotikus és pornográf irodalom főleg Amszterdamban készült, és innen csempészték át más európai országokba. A kor egyik híres alkotása a francia L'école des filles, amelyben két nő kendőzetlen őszinteséggel diskurál egymással a nemiségről.

A felvilágosodás korában inkább a józanész uralkodott, ám ennek ellenére a művészek nem vetették meg a pajkos erotikát, amelyet alkotásaikban főleg a társadalomkritika eszközeként használtak. A francia forradalom előtti években a politikai célú pornográfia különösen elterjedt s Marie Antoinette francia királynét gyakran vádolták vad orgiákban való részvétellel. A forradalom után jelentek meg, de Sade márki munkái, aki az ember és az állat közti különbséget abban látta, hogy míg az állatok párzása csupán szexuális, addig az emberek képesek a testi örömök élvezetére. A francia viszonyokra a britek válasza az Egy kéjnő emlékiratai, amit John Cleland írt. A szatírában a női narrátor nyíltan élvezi a szexuális aktusokat, s noha a könyv kifinomult modora ellenére botrányt okozott, mégis a legtöbb utánnyomást megért angol nyelvű könyvvé vált.

Feketén-fehéren

A technikai fejlődésének köszönhetően 1880-ban megindult a fekete-fehér képek sorozatgyártása, amellyel a pornográfia és az erotikus képek könnyedén elérhetővé váltak. A félmeztelen nőket ábrázoló folyóiratok előbb Franciaországban jelentek meg, majd 1920-tól kezdve az Egyesült Államokban is beindult a pornográf képregények tömeggyártása.

A 40-es évek Pin-up lányai felbukkantak a katonák tárcáiban, a naptárok falain, a férfiak főleg Betty Garble-ről és Marilyn Monroe-ról fantáziáltak. A 20. század második felében megjelent a Playboy és a Modern Man magazin, majd a Penthouse-ban mutatták meg először a teljes frontális meztelenséget és a fanszőrzetet, amelyek a pornográfia legfőbb médiumává váltak. Végül a 90-es években a keményebb pornóújságok (pl. Hustler) minden tabut átléptek, s napjainkra az erotika szinte propagandaeszközzé vált. Ezzel szemben a modernkori erotikus művészet igyekszik a szexualitás minél igényesebb megjelenítésére, s élesen elhatárolódik az üzleti célú pornográfiától.

Múzsák csókja

A mítoszok megteremtői, a költészet, a zene, a tánc és a tudományok istennői, a művészek ihletet adó alakjai. Ők a múzsák, akik már a görög mitológiában is megjelentek, elég csupán Homérosz Odüsszeiájára, Milton Elveszett Paradicsomára vagy Dante Isteni színjátékára gondolnunk. Később a mitológia alakok helyett a múzsák sokkal inkább valóságos nők voltak, akikkel a művészek sokszor reménytelen, olykor szenvedélyes viszonyba keveredtek.

A biszexuális spanyol festőművész, Salvador Dali a tengerparton látta meg először a zsarnok és nimfomán Gala-t, aki pontosan tudta, miként lehet a férfi nemi vágyát felcsigázni anélkül, hogy valódi kielégülést nyújtana. Gala rövidesen a festő múzsájává, impresszáriójává és keresztjévé vált, akit Dali számos alkotásán megörökített

A kicsapongó életű Leonardo Da Vinci Firenzében festette meg La Gioconda, közismertebb nevén Mona Lisa képét, egy barna szemű, kerek arcú asszony portréját, akibe később Napóleon is belebolondult, s ezért a képet egy időre a Tuileriákban lévő hálójába vitette.

Minden idők legnagyobb zeneszerzője, Ludwig van Beethoven haláláig mélyen őrizte a „Halhatatlan Kedves” személyét. Bár a mai napig titok övezi, hogy vajon kinek címezhette a soha el nem küldött szerelmes levelet, egyes feltételezések szerint a zeneszerzőt gyengéd érzelmek fűzték a Brunszvik lányokhoz, sőt unokahúgukhoz, Giulietta Guicciardi-hozis, akinek neve a Holdfény szonáta révén végleg beíródott a zenetörténelembe.

Óda a nőkhöz

Legnagyobb költőinket a kezdetektől fogva inspirálták a beteljesülő-beteljesülten szerelemek, gondoljunk csak Csokonai Vitéz Mihály Lilla verseire, vagy Petőfi Sándor Szendrey Júliához írt költeményeire. A költő József Attila reménytelen szerelmeiben a barátot, a társat, a szeretőt éppúgy kereste, mint az elvesztett édesanyát. Több múzsa is volt életében, akik gyönyörű versek megírására ihlették, ám leghíresebb közülük az Óda című költemény, amelyet Marton Márta iránti hirtelen fellobbanó, heves érzelme inspirált.

A sorból nem hagyhatjuk ki az egyik leghíresebb magyar múzsát, Lédát, aki fordulópontot jelentett Ady művészetében. Léda iránti szenvedélyes, „Héja-nász” szerelme, a „szép ámulások szent városá”-val való ismerkedés felszabadította a költő tehetségét, s számos szerelmes verssel gazdagította a magyar irodalmat.

Láthatjuk, hogy a művészettörténet leghíresebb férfijai számára mit adott a nő, és az elsöprő érzelmek milyen nyomokat hagytak a történelemben. Nekünk sincs más dolgunk, mint ébernek maradni, hisz női teljességünk belülről fakad. Merjük látni és láttatni önmagunkat, azonosuljunk minél inkább természetes női szerepeinkkel, s így talán egyszer mi magunk is valaki múzsájává válhatunk.

Napjaink inspirálói

Korunk művészei számára a múzsa az alkotói benyomások kifejezésének segítője, bárki és bármi szolgálhat ihletül, akár egy jó film, egy remek dal vagy egy kedves emlék.

Cári Tibor zeneszerző szerint a múzsa hozzáteszi az alkotáshoz az érzelmeket, s ha nincs, akkor már csak technikáról beszélhetünk.

Faludy György még időskorában is nagy hatással volt a nőkre. A nála több mint 60 évvel fiatalabb Fanny iránti szerelme, majd kettejük erotikus képsorozata valóságos közfelháborodást keltett. A televíziós műsorvezető, Ördög Nóra Náray Tamás divattervező múzsája, Vágó Réka tervező egy cipőjének sarkát volt kedvese kulcsáról mintázta, a zenészek pedig sokszor teltházas koncertjeikből vagy egymás munkásságból építkeznek.

Tudta?

Picasso megkérdőjelezte a női akt ábrázolásának klasszikus módszerét. Élete tornádóhoz hasonlított, s amerre járt, pusztítást hagyott maga után. Halála után egyik szeretője felakasztotta magát.

Kifejező mozdulatok

Bozsik Yvette a kortárs magyar táncművészet egyik legtehetségesebb alakja, akit egyes alkotásaiban a fantázia ihlet, más műveit a zene inspirálja, de általában saját érzéseit, problémáit vagy társadalmi kérdéseket fogalmaz meg a saját szűrőjén keresztül.

Örök szépségideál

Bár a legendás szexszimbólum, Marilyn Monroe lábai előtt a fél világ hevert, ő mégis egyedül érezte magát. Erotikus kisugárzását csábító mosolyának, szőke fürtjeinek és dús idomainak köszönhette, mégsem volt magával elégedett és sokszor hangoztatta, hogy a csípője túl széles, a feneke túl nagy és a lábait sem szerette. Izgató járását állítólag annak köszönhette, hogy tűsarkú cipőiből lefaragott egy keveset. Bár nem volt tökéletes, Marilyn örök érvényű szépségideál, akit a mai napig nők milliói utánoznak.

Művészi választás

Ha művészlelket választunk életünk párjául, bármikor és észrevétlenül ihletőjévé válhatunk, ám a hétköznapi életben is lehetünk múzsák: amennyiben harmóniában állunk önmagunkkal és a világgal, olyan hatalmas energiák birtokosaivá válhatunk, ami kihat a környezetünkre és a kedvesünkre. Ragyogásunk, nőies kisugárzásunk, szemünk csillogása és magabiztos megjelenés.

Császár Zsanett