Allergiásból is lehet élsportoló

Ha azt hinné az ember, hogy a rendszeres sport egyenlő az allergiamentes élettel – és így a hivatásos sportolók bizonyosan nem szenvednek semmilyen túlérzékenységtől –, akkor téved.

A kerékpáros David Millar például a napfényre allergiás, ezért a versenyeken mindig ultraerős krémekkel kell bekennie a testét, míg a focista Mario Balotelli a fűre érzékeny. Ez egy füves pályán játszódó sport művelőjénél meglehetősen kínos tud lenni. De azt is bizonyára kevesen hitték volna, hogy az úszó Ian Thorpe gyermekkorában allergiás volt a klórra, emiatt gyakran ki kellett jönnie a medencéből.

Sportoljunk, de hol? 

A sportolás fontossága mára lerágott csont, ahogyan az is jól ismert tény, hogy az allergiás betegségekben szenvedők is lehetnek élsportolók. Az allergia azonban nem csak az általános közérzetet, de a sportolói teljesítményt is befolyásolhatja, ezért érdemes figyelni arra, mit mikor és hogyan csinálunk. Az vitán felül áll, hogy maga a testmozgás mindenképpen jótékony hatással van szervezetünkre, immunrendszerünket csak erősíti a rendszeres igénybevétel. A szabadtéri sportok esetében azonban nemcsak teljesítményünket, de egészségünket is ronthatja, ha éppen a pollenidőszak kellős közepén megyünk ki a természetbe.

A szénanáthás betegeknek javasolt elkerülniük a mezők, rétek közelében a sportolást, de tünetek jelentkezhetnek akár egy egyszerű fűnyírás után is.

Ezt is tervezni kell!

Az allergiát okozó anyagtól és a tünetektől függően más és más sport ajánlott, általánosságban elmondható, hogy ételallergia esetén nincs megkötés, míg bőrkiütéssel járó allergiánál a bőrbetegség korlátozhatja átmenetileg például az úszás gyakorlását. A hozzáférhető szakértői elemzések szerint a légúti megbetegedésekben szenvedőknek az úszás ajánlott, de a búvárkodás és a síelés (a nagyobb levegőnyomás miatt) a nyálkahártya duzzanatának fokozódását és rohamot is okozhat. Ugyancsak óvatosságra kell inteni a korcsolya és a jéghoki rajongóit, ha allergiás tüneteik vannak, hiszen a hideg levegő csak erősíthető a duzzanatokat – károsodhat a nyálkahártya. Az magától értetődő, hogy a pollenekre és a fűfélékre allergiás sportolni vágyók ne vállalkozzanak focira vagy más füves pályán játszott sportokra, mert óhatatlanul is erősítik az allergén hatást.

Amire nem is gondolnánk…

A beltéri sportok jelenthetik elsődlegesen a megoldást az allergiások számára, így a konditerem, a squash, a spinning vagy az aerobik. Feltéve persze, ha az adott edzőtermek adnak a higiéniára, és nem, mondjuk, egy penészes pincehelyiségben tartják az edzéseket; de ez nyilvánvalóan nem általános. Arra a beltéri edzések során is figyelni kell, hogy megfelelő legyen az illető légzése és légzésfunkciója, ez természetesen az asztmatikus rohamokra hajlamosak esetén kiemelten fontos. Minden sportolni vágyó allergiásnak ezért is javasolt, hogy végeztessen el egy légzésfunkciós és terheléses vizsgálatot, mielőtt aktív testmozgásba kezd, és érdemes három–hat havonta szakorvosi vizsgálatokon is részt vennie. Az asztmás gyermekek esetében nem feltétlenül javasolt, hogy tartsa magát távol minden sporttevékenységtől, de a hosszabb futások alól azért kérhet felmentést; számukra egyébként elsősorban az úszás javasolt.

Jóga, a megunhatatlan

Az allergikus és asztmatikus tünetektől szenvedők számára a jóga jelenthet alternatív sportolási megoldást, mert közismerten jó hatással van a fizikai állóképességre, és erősíti az immunrendszert is. A fizikai gyakorlatok serkentik a vérkeringést, ezáltal a szervezet több tápanyaghoz jut, és felgyorsul a káros anyagok kiválasztása is. Bizonyos mozdulatok során a tüdő és a mellkas több levegőhöz jut, ezáltal tisztulnak az orrjáratok, könnyül a légzés, tisztul az arcüreg. Ehhez kapcsolódik még, hogy a jóga a pszichés egyensúly megtalálásában is segít; ha pedig az emberi szervezet kiegyensúlyozottabb, hatékonyabban tud ellenállni a környezeti stressznek – ezáltal a gyenge immunrendszert kijátszani akaró allergéneknek is.

Szalay Tamás Lajos