Időtálló népi gyógymódok - XIX–XX. századi megoldások

Faluhelyen, főként az elmaradott területeken, évszázadokon keresztül nem jutottak „hivatalos” orvosi ellátáshoz a XIX. században. Minden családban volt olyan személy, aki nemzedékről nemzedékre örökített tapasztalatok alapján a kisebb betegségeket házilag kúrálta, ismerte az alapvető gyógyfüveket, ellátta a sebeket. Speciális esetekben azonban felkeresték a közösség gyógyító emberét, aki a néphit szerint természetfeletti képességgel rendelkezett, kapcsolata volt a szellemvilággal. 

 

Babonából mágia

A szemmel verés, a rontás, az átok általi megbetegedések gyógymódja legtöbbször a ráolvasás volt. Alkalmazták abban az esetben is, ha a megbetegedést a sors büntetésének tudták be. Szokás volt a házból távozó, gyógyító praktikáit már elvégzett javasasszony után sót szórni, hogy esetleges egyéb bűbájait távol tartsák a családtól. A gyógyfüvek ismerete, azok felhasználása szintúgy a füvesasszonyok kellékeinek tárházát erősítette, de ha a baj nem múlt el a főzettől, ismét csak a mágia erejéhez folyamodtak. Ilyenkor meg kellett idézni a rontót, mert levenni csak az tudta az átkot, aki rákötötte a szenvedőre. A vélt nevet a szélbe kiáltották, egyes helyeken a kéménybe mondták. E cselekvés után várva a megidézettet, kerítettek egy éppen arra járó állatot, általában kutyát, macskát, békát, és seprűnyéllel vallatták. A mágikus praktikák a baj megelőzésében is szerepet játszottak. Az eladósorba került lányoktól a guzsalyára vésett női nemi szerv jelével riasztották el a gonoszt. A vallásos emberek gyógyulásának fontos helyszínei voltak a búcsújáró helyek. Az ott fakadt forrásvíz, a gyógyító erővel felruházott szent szobra jelen korunkban is a hívők támasza. A népi gyógyászat felgyülemlett tudását a mai kor újra felfedezte.

 Időtálló népi gyógymódok

Tudta?

Némely betegséget állattól származónak tartottak, mely boszorkányként belebújt az emberbe. Többségük elnevezése a mai napig használatban maradt: torokgyík, szamárköhögés, bárányhimlő, tyúkszem, nyúlszáj, farkastorok, farkasvakság, bogaras (bolond), szuvas (szú rágja a fogat), béka van a gyomrában.

 

Egy kisközség kórtörténete

A XIX–XX. század fordulójának idejéről végeztek néprajzi-helytörténeti gyűjtést egy Pest megyei faluban. A nagytarcsai esetleírások, amelyeket még élő adatközlők elmondásai alapján rögzítettek, kitűnő korrajzot adtak a korabeli népi gyógymódokról. Sem önálló egyházközsége, sem szakképzett orvosa, de még csak fő közlekedési útvonala sem volt a településnek, így saját berkeiken belül, tapasztalataikra-hagyományaikra támaszkodtak, valamint az öregekre, néhány füvesasszonyra és a csontkovácsra hagyatkozhattak. A betegségek megelőzésére a réteges öltözködésen kívül nem sokat fordítottak, ha mégis bekövetkezett a baj, elhívták a gyógyítót. A különböző gyógymódok közül nem kevés visszaköszön napjaink újrafelfedezett kúrái között. Néhány példa a növények felhasználásáról:

A kövirózsa levét préselték ki és csepegtették a fájó fülbe, vagy meleg korpát helyeztek rá, ahogy a sajgó végtagra, hasra is.

Fogfájáskor fél deciliter pálinkát itattak a beteggel. Foghúzáskor ugyanígy, némely esetekben az akció előtt, máskor pedig a beavatkozás után öblögettek vele fertőtlenítés, érzéstelenítés céljából. Ugyanerre sósborszeszt is használtak. Ha a kisgyerek foga bújt elő nehezen, nőszirom gyökerét kötötték a nyakába, azt rágcsálta. A gyökér az íny gyulladását is enyhítette.

A köhögést sokféle növényi összetevőből főzött teával orvosolták: bodza-, hársfa- és akácvirág, pemetefű, kakukkfű és vöröshagyma héja szerepelt a keverékben. A felnőttek számára cukrozott, égetett rumot javasoltak, valamint fokhagymát és vöröshagymát, de ezeket csakis szalonnával (a disznózsír váladékoldó hatása miatt).

A gyomor fájdalmaira, emésztési panaszokra különféle megoldásokat kínáltak: hasfájásra fekete retket és fodormentateát fogyasztottak.

Hasmenés alkalmával dióvirágteát kellett inni, legalább három kiskanállal. Más esetben fél liter borban megfőztek egy vadgesztenyét, és a főzetet egész napra elosztva, adagokban itták meg. Szintén a hasmenést gyógyították a deci borban feloldott, késhegynyi borsikafűvel. Vagy egész egyszerűen – a mai napig használt diétával – a száraz kenyéren kívül mást nem ehetett a beteg. Ellenkező esetben, székrekedés ellen, megoldást nyújthatott a kamillatea és napi egy alma elfogyasztása.

Ha a csecsemő hasfájós volt, felfúvódott, akkor köménymagból főzött teát adtak neki, vagy magát a magot rágatták vele.

Szemfájást és -gyulladást kamillateával és szőlőlével borogattak. A kamilla univerzálisnak bizonyult az összes gyulladásos betegség ellen. Szinte mindenre használták, és könnyű felismerése miatt nyugodtan gyűjtögethette a réten idős és gyermek egyaránt.

Ha valakit álmatlanság gyötört, mákgubóból főztek neki teát. Még a síró gyermeket is ezzel nyugtatták, altatták.

A seb kezelésére többféle módszert ismertek. Volt, hogy száraz, volt, hogy megzsírozott útilapulevelet kötöttek rá, vagy a farkasalma levelét. A seb mosására bodzalevélteát, ebszőlő leveléből készült főzetet használtak. Erdei páfrányból készült teával borogatták és tisztogatták a gennyes sebeket.

A hagymafélék alkaloidjainak hatásossága igen széles körű. Vírusirtó tulajdonságaik felfedezése előtt napi egy vöröshagyma volt az étvágytalanság elleni orvosság. Szédülés alkalmával tört fokhagymát dugtak a fülbe, gutaütés ellen naponta fogyasztottak több gerezdet belőle.

Szintén napi fogyasztásra ajánlották magas vérnyomás ellen a birsalma levelének, valamint a pemetefű teáját.

Ha nagyon magasra szökött a láz, farkasfűből főzött teában gőzöltek-fürdettek.

Végül, de nem utolsósorban a legelterjedtebb, szintén ma is használatos növényi gyógykezelés: köszvényes végtagot csípős csalánnal csapkodtak.

(Forrás: Molnár Lajos–Molnárné Hajdú Margit: A 700 éves Nagytarcsa – népi gyógyítás)

 

Tudta?

Gyógyító emberré többféle úton válhatott a kiválasztott: javasdinasztiák leszármazottjai úgynevezett öröklött tudással kapták a képességet; míg azok a csecsemők, akik valami különös jellel rendelkeztek, például foggal vagy burokban születtek, eleve elrendeltek lettek.

 

Állati megoldások

Az állati eredetű anyagok közül, amelyeket gyógyításra használtak, már rövidebb a mostanság is viszolygás nélkül kipróbálhatóak listája: Kutyaharapásra (ami elrontja, az meg is gyógyítja elvén) kutyaszőrt kötöttek, a pattanásos bőr kenegetésére kiolvasztott faggyút használtak. A vérzés elállítására pókhálót kötöztek a sebre. Kelésre meleg tehéntrágya, nehezen gyógyuló sérülésre a méz volt a gyógyír. Disznózsírt használtak torokfájás ellen, megkeményedett sarokbőr puhítására, fájós fülbe csepegtették, köhögős mellkasára kenték. A tejtermékek a szépségápolásban játszottak fontos szerepet. Bőrpuhító hatása miatt tejjel, tejföllel szépítették az arc vagy a kéz bőrét. A savóval és az íróval a gyulladt, dagadt testrészt hűsítették.

 

Testnedvekkel gyógyítók

A váladékok, az emberi és állati nyál, sőt az ürülékek gyógyító ereje ősi idők óta alapvető tétel a népi gyógyításban. Ha lehorzsoljuk a bőrünket, reflexszerűen nyálunkkal és nyelvünkkel masszírozzuk a felületet. A katonák lőtt vagy szúrt sebeit vizelettel mosták, sőt bármilyen eredetű sebet levizeltek, vérzést állítottak el vele. Egyszerű meghűlés, de tüdőbaj, szamárköhögés esetén is ezzel enyhítettek a szenvedő baján – belsőleg felhasználva.

 

Vegyi anyagok, ásványok

Bár a meleg só (általában a melegítés) áldásos hatását sok helyen alkalmazzák ma is, nagyanyáink idejében üdvözítő megoldás volt számos betegségre: zacskóban fájós fogra tették, ezzel borogatták a fület, a derekat, a hasat. Hogy a seb ne gennyesedjen, sót hintettek rá. A torokfájást sós vizes gargalizálással enyhítették. Még egy jelenkorban is használatos szokás, hogy rovar csípésére hagyma levét vagy ecetet kentek. Megégett bőrre szappanhabot borítottak, székrekedéses gyermeknek a problémás helyre tettek szappandarabkát. Hajhullás esetén spiritusszal dörzsölték a fejbőrt. Libatollat petróleumba mártottak, és azzal ecsetelték a fájó mandulát. A vérző sebet mészvakarékkal vagy korommal szórták be. A kilyukadt fogba petróleumot, politúrt csepegtettek. A mai generáció távolról sem ismeri már ezeket a népi gyógymódokat, sőt szülei számára is mesékké szelídültek a régmúlt szokásai. Ám ha valakit mégis ecetes priznicbe tekernek, amikor nem megy le a láza, kakukkfűteát iszik és fokhagymakapszulát szed megfázás esetén, esetleg háromszor átköp a bal válla felett, ha fekete macskát lát, bizonyos síkon visszatér a gyökerekhez, saját hagyományainkhoz.

Váczi Laura

< Vissza a cikkekhez Megosztás a facebookon

Korábbi cikkeink

BB – az új őrületMinden nő imádja, használja, és már szinte mindegyik kozmetikai márka piacra dobta saját BB krémjét. Utánanéztünk, mit tud!
3 lépéses hajápolás: A tökéletes haj és tartós frizura titka3 lépéses hajápolás: A tökéletes haj és tartós frizura titka
Alternatív négyesÉtrend, művészet, lélekgondozás és élménybomba
Kiránduljunk okosan!Egy friss felmérés szerint évente egymillió ember keresi fel hazánk védett természeti területeit, ami nem is meglepő, hiszen tíz nemzeti park, kilenc natúrpark, harminchat tájvédelmi körzet, százötvenkét természetvédelmi terület és másfélezernél is több védett természeti terület található az országban, amelyek közül több a Világörökségi listára is felkerült.
Híresek és természetesekAz ismertséget többféleképpen is ki lehet használni. Szerencsére van, aki a jó ügy mellett, a környezet védelmében kampányol – ahogy vendégeink is.
Peller Mariann anyaotthonba látogatott Ki tudná jobban átérezni az otthonukat elvesztett, gyermekes nők helyzetét, mint egy édesanya. Peller Mariann ezért is állt azon jótékonysági program mellé, melynek keretén belül a szervezők és a műsorvezető házhoz viszik az egészséget. Az immár kétgyermekes édesanya olyan csomaggal érkezik a nehézsorsú édesanyákhoz és gyermekeikhez, amely segítséget jelent az édesanyák egészségének megőrzésében. A kicsik játékot, anyukáik pedig vitaminokat kapnak, illetve az MSD Pharma Hungary Kft. segítségéve

Iratkozz fel hírlevelünkre!

TestŐr Játék 63

https://www.szonyihotel.hu/