A szerelem vak

A mai vizualizált világban a nemi ösztönt főképp a minél tökéletesebb test látványa indítja be. Ezt nagyban befolyásolják a reklámok „emberképei”. De mi a helyzet azokkal, akik ezeket nem látják? Vajon csak a szemünk az egyetlen érzék(i) szervünk?

Ha meglátnak az utcán az emberek egy vak szerelmes-, vagy házaspárt, esetleg gyengénlátó-vak, látó-vak párt, akkor általában kedvesen mosolyogva megjegyzik: Ó, milyen aranyosak együtt, hogy segítik egymást! A megjegyzésük kedves, de vajon tényleg olyan furcsa ez a látvány? Nos, az ő szemükkel nézve igen, pedig egy vak is képes a szerelemre és a házasságra. A vak kisgyerekeknél ugyanúgy, mint a látóknál, már az óvodában kialakulhat a szerelem. És ők is, mint ép látású kortársaik, szeretnék felfedezni a másik nem testét.

Tapogatás, tapasztalás

Jó magam születésem óta vak vagyok. Bizony a nagycsoportos Hajnikát én is szerettem volna „megnézni” magamnak, mint ahogyan később iskolás koromban a serdülő osztálytársnőim növekvő mellét. Látó padtársaimnak könnyebb dolguk volt, hiszen  ránézhettek a formás testrészekre. De szerencsére így tudtak nekem is némi leírást adni a növekvő csodáról - és én feltétel nélkül el is hittem nekik, amit mondtak. Pedig milyen jó lett volna a magam módján „látni” is…Az viszont illetlenség lett volna, ha direkt módon odamegyek és egyszerűen letapizom a lányokat. Persze néhányszor megpróbáltam, de pár pofon lett az eredménye. Így hát más módját kellett választanom az ismerkedésnek.A látássérülteknél is fontos az első benyomás, de ez először a hang és a parfüm illatának szintjére korlátozódik. Ha ezt beszélgetés is követi - ugyanúgy, mint a látó embereknél - kialakulhat az a bizonyos „mintha ezer éve ismerném” jelenség. Persze ha a beszélgetés során kellően érzékinek találom a hölgyet, akkor különböző praktikákkal igyekszem hozzá fizikailag is közelebb kerülni. Például véletlenül neki megyek finoman, így bizonyos testrészeit megérinthetem.

Vakkal, vagy látóval?

A kapcsolat annak függvényében is könnyebben illetve nehezebben alakul, hogy az adott hölgy látó, vak, vagy volt-e már vakkal dolga. Ugyanis egy vakról legtöbben el sem tudják képzelni, hogy önálló életre képes, hiszen többnyire a sajnálat vezeti az embert a fogyatékosok irányába – és így igen nehéz feladat úgymond vezér hímnek lenni egy látó hölgy mellett. Erre a választ legtöbbször talán az élet adja meg. Pár évvel ezelőtt a Vakrepülés Színtársulatban úgy ismerkedtem meg egy vak lánnyal, hogy közben egy látóval voltam kapcsolatban. Tudtam, hogy nehezebb életvitelt lehet élni egy vak lánnyal, mégis valami megfogott benne, így feladva kényelmesnek tűnő életem, összejöttem a vak lánnyal. Nehéz megfogalmazni, konkrét tulajdonságokat felsorolni, hogy az érzékiség miben nyilvánulhat meg. A szép a haj, a humor, a kedvesség és az ápoltság is vonzó lehet. Ez is épp olyan megfoghatatlan, mint a szerelem.

Érzéki csalódás

Egy vak gondolkodása és érzelmi világa nem más, mint a látóké, hiszen ugyanabban a világban élünk, csak a látás, mint érzékelés nem működik, így mással kell pótolni az információhiányt. Egy érintés, egy kellemes hang, ami képet ad a személyiségről képes ezt feledtetni. Ez néha csalóka is lehet, de ki nem csalódik akkor is, ha látja a partnert?
Ha csalódunk, akkor érzéki csalódás is létezik, hiszen megfogott bennünket valami. A szerelem vak, így a vak szerelmes duplán fogyatékos, hiszen hiába a megtanult útvonal, hiába az emberismeret, az érzékeink megvezetnek. Így ha szerelmes vagyok, nem hallom ki az esetleges negatív hanghordozást sem, amit szerelem nélkül esetleg meg is hallanék.Bizony vannak olyan esetek, amikor nem szabad, hogy az érzékeink vezessenek, legyenek azok látványosak, vagy más érzékszerveinkkel felfogottak. Van egy karikatúra, amely a vakok szexuális életét parodizálja. Az ágyon egy vak pár látható, egymásnak hátat fordítva fekszenek és nyúlkálnak maguk előtt - egymást keresve. De valóban ez lenne a vakok szerelme?

Kihívás vakon párt találni, de tapasztalatom szerint nem lehetetlen. Gondoljuk csak bele: legtöbbször sötétben szeretkezünk.

Pál Zsolt

Jó magam születésem óta vak vagyok. Bizony a nagycsoportos Hajnikát én is szerettem volna „megnézni” magamnak, mint ahogyan később iskolás koromban a serdülő osztálytársnőim növekvő mellét. Látó padtársaimnak könnyebb dolguk volt, hiszen  ránézhettek a formás testrészekre. De szerencsére így tudtak nekem is némi leírást adni a növekvő csodáról - és én feltétel nélkül el is hittem nekik, amit mondtak. Pedig milyen jó lett volna a magam módján „látni” is…Az viszont illetlenség lett volna, ha direkt módon odamegyek és egyszerűen letapizom a lányokat. Persze néhányszor megpróbáltam, de pár pofon lett az eredménye. Így hát más módját kellett választanom az ismerkedésnek.A látássérülteknél is fontos az első benyomás, de ez először a hang és a parfüm illatának szintjére korlátozódik. Ha ezt beszélgetés is követi - ugyanúgy, mint a látó embereknél - kialakulhat az a bizonyos „mintha ezer éve ismerném” jelenség. Persze ha a beszélgetés során kellően érzékinek találom a hölgyet, akkor különböző praktikákkal igyekszem hozzá fizikailag is közelebb kerülni. Például véletlenül neki megyek finoman, így bizonyos testrészeit megérinthetem.

Vakkal, vagy látóval?

A kapcsolat annak függvényében is könnyebben illetve nehezebben alakul, hogy az adott hölgy látó, vak, vagy volt-e már vakkal dolga. Ugyanis egy vakról legtöbben el sem tudják képzelni, hogy önálló életre képes, hiszen többnyire a sajnálat vezeti az embert a fogyatékosok irányába – és így igen nehéz feladat úgymond vezér hímnek lenni egy látó hölgy mellett. Erre a választ legtöbbször talán az élet adja meg. Pár évvel ezelőtt a Vakrepülés Színtársulatban úgy ismerkedtem meg egy vak lánnyal, hogy közben egy látóval voltam kapcsolatban. Tudtam, hogy nehezebb életvitelt lehet élni egy vak lánnyal, mégis valami megfogott benne, így feladva kényelmesnek tűnő életem, összejöttem a vak lánnyal. Nehéz megfogalmazni, konkrét tulajdonságokat felsorolni, hogy az érzékiség miben nyilvánulhat meg. A szép a haj, a humor, a kedvesség és az ápoltság is vonzó lehet. Ez is épp olyan megfoghatatlan, mint a szerelem.

Érzéki csalódás

Egy vak gondolkodása és érzelmi világa nem más, mint a látóké, hiszen ugyanabban a világban élünk, csak a látás, mint érzékelés nem működik, így mással kell pótolni az információhiányt. Egy érintés, egy kellemes hang, ami képet ad a személyiségről képes ezt feledtetni. Ez néha csalóka is lehet, de ki nem csalódik akkor is, ha látja a partnert?
Ha csalódunk, akkor érzéki csalódás is létezik, hiszen megfogott bennünket valami. A szerelem vak, így a vak szerelmes duplán fogyatékos, hiszen hiába a megtanult útvonal, hiába az emberismeret, az érzékeink megvezetnek. Így ha szerelmes vagyok, nem hallom ki az esetleges negatív hanghordozást sem, amit szerelem nélkül esetleg meg is hallanék.Bizony vannak olyan esetek, amikor nem szabad, hogy az érzékeink vezessenek, legyenek azok látványosak, vagy más érzékszerveinkkel felfogottak. Van egy karikatúra, amely a vakok szexuális életét parodizálja. Az ágyon egy vak pár látható, egymásnak hátat fordítva fekszenek és nyúlkálnak maguk előtt - egymást keresve. De valóban ez lenne a vakok szerelme?

Kihívás vakon párt találni, de tapasztalatom szerint nem lehetetlen. Gondoljuk csak bele: legtöbbször sötétben szeretkezünk.

Pál Zsolt