A Chance Programot Vaskuti Pál klinikai gyermek-szakpszichológus vezeti, aki harminc éve foglalkozik nehezen kezelhető tinédzserekkel. A terápia része a „nagy utazás”, amely egy életre szóló élményt nyújt azoknak a 11 és 25 év közötti fiataloknak, akik magatartási zavarral küzdenek, drogfüggőségtől szenvednek, rossz társaságba vagy bűncselekménybe keveredtek, esetleg az előzőekből kifolyólag áldozattá váltak.
A történet szálai egészen a 2004-es szökőár okozta pusztításig nyúlnak vissza. A cunami családok ezreit tette hajléktalanná, miközben nagyon sokan elveszítették szeretteiket is. A különböző hazai segélyakciókon keresztül 700 millió forint gyűlt össze, majd a pénz felhasználásáról hosszas egyeztetések folytak, amikor Vaskuti Pál a csonka családoknak egy speciális projekt keretében egy különleges falu építését javasolta, hogy az árván maradtak és a gyermeküket elvesztő szülők együtt élhessenek. Az ötlet végül a Baptista Szeretetszolgálat Alapítvány támogatásával valósult meg, amelyhez nagyban hozzájárult a helyi hatóságok pozitív hozzáállása is. Azon a vidéken korábban ismeretlen fogalomnak számított a nevelőszülői státusz, ám ahhoz, hogy megvalósuljon az első HELP falu, ezt a Srí Lanka-i családjogi törvénybe bele kellett foglalni. Az összefogás hamar meghozta eredményét, és rövid időn belül sikerült összehozni azokat a helyi szülőket és gyerekeket, akik azóta új családot alkotnak – és együtt élnek a faluban.
Az HELP falu felépítése közben jutott eszébe Vaskuti Pálnak, hogy az építésben magyar fiatalok is segíthetnének, akik itthon csak elvesznének vagy rövid időn belül belehalnának függőségükbe. Először drogos fiatalokat vitt magával az építkezésekhez, akik a kint töltött néhány hónap alatt sokat változtak. Remek példát mutatott az egyik kábítószerfüggő fiú, aki miután hazajött, újra tudta kezdeni az életét, és ma már munkahelye, családja van. Felépült az első falu, azonban továbbra is akadtak problémás tizen- és huszonévesek, akik segítségre szorulnak, ezért kidolgozták a Chance Programot, amely Srí Lankán a korábban bevált módszer alapján segít rajtuk.
„A résztvevők saját magukra mosnak, főznek és takarítanak. Egy átlagos nap reggel hat órakor indul. Héttől tízig általában dolgoznak, például a helyiekkel együtt renoválják a korábban felépített házakat. Rövid tízórai után angolóra következik, amely azért is előnyös, mert itthon akár nyelvvizsgát is tehetnek a kint megszerzett tudásuk alapján. A délután pszichoterápiával folytatódik, majd szabadfoglalkozás következik. Van, aki sportolással tölti, mások meditációval, vagy a helyi kultúrával ismerkednek. Mindenki olyan foglalatosságot kap, amelyre a problémája szerint szüksége van. Végül este közös beszélgetésen értékeljük az aznap történteket” – foglalja össze a napirendet a terápia vezetője. Ezenkívül jut idő a kikapcsolódásra is. A kint töltött időbe belefér az is, hogy a fiatalok négy-öt napos kiránduláson ismerik meg Srí Lankát.
A terápia első része Magyarországon zajlik, amely a szülőkkel folytatott beszélgetéssel kezdődik, így jobban megértik az itthon maradók, milyen folyamatokon keresztül vezet az út a gyógyuláshoz. A kezelés intenzív személyiségfejlesztő hatása pontosan előkészített diagnosztikán, állapotfelmérésen és terápiás terven alapul, melynek részeként a fiatalok naponta vesznek részt pszichoterápiás foglalkozáson és személyre szabott programokon, mivel rendkívül fontos, hogy az átélt élményeket a segítőkkel együtt közösen értékeljék és tudatosítsák a tapasztalatokat. A Srí Lankán elkezdett kezelést itthon utógondozás követi – és további terápia egészíti ki.
A kiválasztottak nem nyári táborba érkeznek, de nem is szigorú felügyelet mellett töltik a többhetes terápiát. Vaskuti Pál szerint maga a hely is varázslatos, ám ami általában igazán megdöbbenti a tinédzsereket, amikor rácsodálkoznak arra, hogy mekkora nyomorban élnek a helyiek, mégis milyen boldogan. A sikerhez az is hozzájárul, hogy a fiatalokat kiszakítják a megszokott, otthoni környezetükből, viszont nem kerülnek állami gondozásba.
„Az a tapasztalat, hogy Srí Lankán rövidebb időn belül többet gyógyulnak a gyerekek, mint itthon akár évek alatt. Ehhez az álomszép környezet mellett az is hozzájárul, hogy legalább tizenkét héten át minden hétköznap egyéni pszichológiai terápián vesznek részt. Itthon ezt több mint egy év alatt tudnák teljesíteni. A nyári turnusban négy kamasszal öt felnőtt utazik ki, az őket követők novemberben indulnak. Tavaly szintén két alkalommal jártunk Srí Lankán, azonban idén annyira nagy az érdeklődés a program iránt, hogy történetében először még az is előfordulhat, hogy haza sem jövünk, hanem kint maradunk, és a gyerekek váltják egymást” – meséli Vaskuti Pál.
Az élményterápia nem kizárólag a gazdag szülők és gyermekeik kiváltsága. A legtöbb érintett család a középrétegből kerül ki, de a tapasztalat azt mutatja, hogy megéri „spórolni” rá, mert hatalmas változáson mennek át a résztvevők, és utólag már senki sem gondolja úgy, hogy kidobott pénz lett volna a részvétel. Természetesen a program vezetője és csapata szeretné, ha pályázati támogatásokkal minél szélesebb körben elérhetővé válna a módszer, hogy az igazán rászorulók is kapjanak még egy esélyt.
Aschenbrenner Sándor