Az érzékiség vajon tanult, szituációfüggő, génekbe kódolt, avagy ösztönös? Csak bizonyos alkalmakkor, illetve összefüggésekben értelmezhető, vagy egy állandóan jelen lévő, nőiségünkből fakadó összetevő? Kapcsolatban van-e a belső békénkkel, önbizalmunkkal, nőiségünkbe vetett hitünkkel, vagy csak egy bizonyos személy válthatja ki? Kérdéseinkre dr. Fehér Ildikó pszichológus válaszolt.
„Elengedhetetlen megemlíteni, hogy gyermekkorban, a kapcsolat utáni mély, elementáris vágy egészen másként jelenik meg, mint felnőttkorban – mondja a szakértő. – Gyermekkorban sohasem keressük aktívan a megfelelő kapcsolatot, ebben a korban teljesen passzív tapasztalatként éljük meg a közelséget, így az érzékiséget is. Elfogadjuk és befogadjuk azt, ami a környezetünkben megjelenik, és csak később tudatosítjuk, nevezzük meg ezeket az érzéseket. A táplálékot, a szeretetet, az érzékiséget magunkba szívjuk, éppúgy, mint a zavarokat vagy a diszharmóniát. Minél kevesebb érzéki mintát kap egy gyerek a korai éveiben, annál nehezebben tud egy párkapcsolatban nyitni akár nőként, akár férfiként a partnere felé. Akinek saját gyermekkori öntudata nem teljes, az nagyon gyakran találja szembe magát azzal a problémával, hogy az érzései és érzékisége megfelelő módon való alkalmazása nem megy a gyakorlatban. Azok a gyerekek, akiket szüleik megfelelően szerettek – és ebbe beletartozik a helyes és megfelelő mértékben értelmezett fizikai szeretet is –, azok felnőttként a párkapcsolatukban is jól tudják és képesek is lesznek jól alkalmazni ezeket az érzéki mintákat.
„Nagyobbik fiam a gondolatait körültekintés nélkül osztja meg a legkülönbözőbb emberekkel a legkülönbözőbb helyzetekben – árulja el személyes tapasztalatait dr. Fehér Ildikó. – Gyakorlatilag mindig van mondanivalója, és ezt nem is rejti véka alá. Egyik nap a barátaival játszott a kertben, mi pedig a párommal a vacsorát készítettük elő. Én pácoltam a húst, a párom finom bort kortyolgatott, és közben engem átölelve mesélt egy történetet. Ekkor toppant be gyermekünk, aki már a kertben elkezdte mesélni, hogy eszébe jutott, mi az angol házi feladat. Ahogy átlépte a nappali ajtaját, realizálta, hogy a mi kis idilli életünkbe csöppent bele, de ő csak mondta-mondta tovább. Ekkor fogalmazódott meg bennem, hogy számára teljesen természetes a szeretet, az ölelés és az egymásra figyelés, és ez milyen jó, hiszen ezt ő később majd tökéletesen tudja alkalmazni, és pont azért, mert természetes számára.”
„Fontos, hogy egy nő, amikor anyává válik, ne feledkezzen meg a női szerepéről sem – folytatja a szakértő. – Nem tehetünk úgy, mintha gyermekünk születésével, már ’csak’ anyának kellene lennünk. Illetve természetesen megtehetjük, csak ez előbb-utóbb komoly veszteségekhez vezethet, amelyeket tanácsosabb elkerülni. Ezért inkább teremtsünk olyan alkalmakat, ahol megélhetjük nőiségünket, illetve időt, hogy minderre felkészülhessünk. Nyilvánvaló, hogy egy ápolt és kívánatos nő megteremtésében sok munka rejlik, de mind saját magunk, mind a párunk, mind pedig a környezetünk érdekében fontos, hogy időt szánjunk erre. Szervezzünk heti rendszerességgel olyan alkalmakat, ami a miénk. Ez lehet egy este a barátokkal, egy beszélgetés a barátnőkkel, egy vacsora, kávézás, vagy bármi, ami kimozdít megszokott környezetünkből, illetve a mindennapok monotonságából. Különösen hasznos ez a gyesen lévő kismamáknak, akik sokkal behatároltabb ingerek közt élnek, mint a dolgozó anyukák. Kérjük meg a nagymamát, a bébiszittert, a barátnőnket vagy a párunkat, hogy ha barátnőkkel találkozunk, vigyázzon a picire, míg mi este, pár órára elmegyünk. De egy-egy beszélgetést, amelyből szintén töltekezhetünk, otthon is meg lehet ejteni, amikor a gyerek már alszik, és mi is végre lazíthatunk. Ha elmegyünk otthonról, akkor adjuk meg a módját! Ne kapkodjuk magunkra az első, kezünk ügyébe kerülő ruhadarabot, hanem válogassunk! Sminkeljünk és készítsük el a frizuránkat, még akkor is, ha csak moziba készülünk. Ezek az apróságok mind kellenek ahhoz, hogy vonzó nőnek érezzük magunkat, és rendkívül jótékonyan hatnak az önbecsülésünkre is, hisz a környezetünk vagy a párunk pozitív visszajelzéseit garantáltan bezsebelhetjük.
Lepjük meg magunkat és kedvesünket olyan alkalmakkal, amikor csak kettesben vagyunk. Terítsünk meg a kertben vagy az erkélyen, és várjuk haza gyertyafényben a párunkat, vagy szervezzünk közös programokat együtt, felelevenítve a „régi” időket. Engedjük el párunkat a barátaival, majd várjuk haza halk zene mellett, valami szexi és lenge öltözetben. A legszerencsésebb férfinak fogja érezni magát a világon, mi pedig érzéki és vonzó nőnek, akihez sietnek haza.”
„Ki mondta, hogy egy anyuka nem lakkozhatja vörösre a körmeit, vagy nem viselhet dögös ruhákat? A hajunk, a sminkünk, a cipőink és a ruhánk is mind mi magunk vagyunk. Ez része önkifejezésünknek, ezért törődnünk kell vele, és valószínűleg a párunk is díjazza majd. Egy gyerekes családban azonban már nehezebben fér bele mindezek folyamatos karbantartása. Itt is van azért megoldás. Ha egyik nap kilakkoztuk a körmeinket, másnap törődhetünk a hajunkkal vagy elmehetünk kozmetikushoz. Sem körmöt lakkozni, sem pedig hajat festeni vagy mosni nem kell minden nap. Osszuk szét ezeket a teendőket, és akkor nem uralkodik el rajtunk a káosz. Gyantázni is lehet külön időpontban kart és lábakat. Ha kis részletekben haladunk, sosem tetőzik a baj. Az apróságok pedig minimális idő alatt korrigálhatóak, és sosem vesztjük el vonzerőnket.
Egy-egy kiegészítővel nemcsak az öltözetünkön, de a hangulatunkon is javíthatunk. A színben harmonizáló karkötők, gyűrűk, sálak, stólák, övek vagy nyakláncok, esetleg egy-egy újabb körömlakk nem komoly beruházás, de az összhatáson sokat dob. Ha pedig mi magunk nőként jól érezzük magunkat a bőrünkben, az feltűnik a férfiaknak is.”
A Columbia egyetemen végzett egyik kutatás szerint nem mindegy, hogyan dicsérjük a gyerekünket. A szülők 85%-a leginkább azzal próbálja megelőzni, hogy csemetéje kudarckerülővé és kishitűvé váljon, hogy az intelligenciáját, okosságát dicséri. A kutatás azonban bizonyította, hogy azok a gyerekek, akiket erőfeszítésükért dicsérnek a szüleik, 90%-ban választják a nehezebb feladatokat a későbbiekben, és nem becsülik alá saját képességeiket.
Férfi: alkotó, fejlesztő, tudatos, kezdeményező, aktív, önérvényesítő, küldetésorientált, szabálykövető, agresszív, emelkedő, elemző, tárgyilagos, összefogott, elméleti, céltudatos, megnevező
Női: termő, fogékony, önátadó, hajlékony, engedékeny, várakozó, személyes, közvetlen, belsőséges, egyesítő, tápláló, érzéki, ráhangolódó, intuitív, kreatív
Győrfi Viktória