Az allergia egy olyan betegség, amelyről mára a hagyományos orvoslás képviselői is elismerik, hogy tünetei és intenzitása erős összefüggésben lehet lelki tényezőkkel. Nagyon érdekes felismerésekre bukkanhatunk, ha a pszichoszomatika útján elindulva feltárjuk a testi tünetek és a mögöttes pszichés tényezők közötti összefüggéseket az allergiás megbetegedésekkel kapcsolatban. Barangolásunkat ezúttal Kalmár János pszichoszomatika-szakértő segítségével tehetjük meg, akinek „tárlatvezetése” alapján készült az alábbi írás.
Az allergiás reakciók az immunrendszer eltúlzott válaszai a környezeti ingerekre. Amikor a szervezet védekezőrendszere belefárad abba, hogy folyamatosan ugyanazzal a problémával kell szembenéznie, és nem sikerül megoldást találnia annak leküzdésére, felháborodik, s ez a felháborodás maga az allergia. Ám miért akarja a szervezet folyamatosan megvédeni magát például a parlagfű pollenjeivel szemben, amikor ezt a növényt a világ egy másik szegletében éppen az allergia elleni kezelésekben alkalmazzák? Nos, ezen a ponton lehet megérteni a tünetek lélektanát. Az allergiás ember pszichés szinten rendkívül érzékenyen reagál a külvilág hatásaira, és folyamatosan meg akarja magát védeni mindazzal szemben, ami számára nem szimpatikus. Ugye, részben máris magára ismert az allergiával küzdő olvasó?
Az allergiás emberről általában elmondható, hogy folyamatosan megtéveszti önmagát és a külvilágot is azzal, hogy nem meri egyenesen bevállalni, hogy valami állandóan bosszantja, amitől legszívesebben azonnal megszabadulna. Elfojtott energiáinak mentén felgyülemlő feszültsége önmaga ellen irányul, azaz elkezdi ostromolni az immunrendszert. Tehát az allergiás tünetek mögött egyfajta önagresszió mutatkozik meg, miközben megfigyelhető, hogy az érintett mindennek akar látszani, csak agresszívnek nem. Az allergiás ember nem meri vállalni a vágyait, az érzelmeit, legfeljebb a gondolatait. Ám az elfojtott energiák utat törnek maguknak, például megállás nélküli tüsszögés formájában.
Azt, hogy az allergiás tünetek mögött azzal összefüggésben álló lelki háttér húzódik meg, mi sem bizonyítja jobban, mint hogy az allergiás kitörés könnyen jelentkezhet az allergéntől függetlenül. Gyakran az allergének képének látványa, például egy macska fotója vagy filmbeli megjelenése is rohamot válthat ki. Nem csoda, ha tüsszögésbe kezd a fél ország, amikor attól zeng a média, hogy tombol a parlagfűszezon… Nem kérdés, hogy az allergiának – mint a legtöbb betegségnek – valójában érzelmi oka van. A különféle fizikai tényezők mentén csupán csak realizálódik a pszichés konfliktus. Az allergia hátterében mindig meg nem értett, kibogozatlan, feldolgozatlan lelki összeütközés áll, amely felbukkanásakor helytelen, fokozott, túlzásba vitt reakciót vált ki. Amikor az allergia lelki okait kutatjuk, nagyon fontos megtalálnunk a válaszokat néhány alapkérdésre: ki, mit, milyen élethelyzetet nem tud elviselni, elfogadni olyannyira, hogy erején felül teljesítve igyekszik kivetni azt az életéből, a szervezetéből? A kérdésekre adott válaszok mint kiváltó okok mentén alakulnak ki az allergia fajtái.
Az élelmiszer-allergiák rendkívül sokfélék lehetnek, és pszichoszomatikai értelmezésük is összetett. A két leginkább egyértelmű háttérrel bíró érzékenység a tej- és a lisztallergia. Előbbi az édesanyával való kapcsolatra, míg utóbbi az apával való viszonyra vezethető vissza.
Tejérzékenység: tej lévén egyenes az asszociáció az anyára, az anyatejjel való táplálásra. Így a tejérzékenységnél minden esetben az anya-gyermek kapcsolatban keresendő a lelki konfliktus, amely többféle lehet. Leggyakoribb, hogy az érintett személy tudatalattijában az az érzés jelenik meg, hogy az édesanyja nem ad(ott) neki elég szeretetet – törődését, gondoskodását más irányba fordítja vagy vágyik fordítani. Vélten vagy valósan az ember úgy érzi, hogy terhet, nyűgöt jelent az édesanyja számára, és ezt az érzést igyekszik elutasítani, ami tejallergiában manifesztálódik. Érzékenysége idővel kiterjed többféle tejtermékre. Az ilyen jellegű érzékenység leggyakrabban gyermekeknél jelenik meg, és sok esetben a kistestvér születésekor, illetve akkor, ha a gyermekét egyedül nevelő anya életében felbukkan egy partnerjelölt, vagy csupán keresi azt. Veleszületett érzékenységnél arra gondolhatunk, hogy az anya a várandóság idején nem tudta, örüljön-e valójában születendő gyermekének, s a gyermek ezt tudat alatt megérzi.
Lisztérzékenység: a fentiekhez nagyon hasonló, csak nem az anyával, hanem az apával – mint kenyér(liszt)kereső, kenyeret adó – kapcsolatban kialakuló allergiáról van szó.
Az allergia, mely beindítja a nyálkahártya különféle reakcióit, azt jelzi, hogy az illető szeretne megszabadulni, megtisztulni a problémától, s valamilyen formában próbálja azt kitoloncolni a szervezetéből, vagyis az életéből. Az allergiás tünet akkor válik tartóssá, ha visszatérő, megoldásra nem találó problémakörről van szó. A beteg tágabb környezetében keresendő az allergiás tünetet kiváltó lelki konfliktus, amely valamiképpen az elfogadni nem tudáson alapul. A nyálkahártya-irritációt kiváltó allergiák két legismertebb fajtája a por- és a pollenallergia.
Porallergia: lelki tisztaságot szimbolizáló tünet. Az illető nagyon finom lélek – nem véletlen, hogy a finom por váltja ki az allergiás reakciót, és túlságosan érzékenyen éli meg a személyére irányuló eseményeket. Nem tud megfelelő kontaktust kialakítani a fizikai világgal, a testiséggel, az emberekkel. Ez a probléma gyakorta megjelenik szexuális viszonyulásaiban is.
Pollenallergia: népbetegség, amely az esetek többségében azt szimbolizálja, hogy az ember lelkileg nem képes valamiféle újdonságot, változást befogadni az életébe, mert az irritálja. Mindez fizikai síkon úgy jelenik meg, hogy a szervezetébe bekerülő pollent próbálja kilökni. Lelki értelemben újra és újra – fizikailag évről évre – eljön az idő, hogy meglépjen valamit, de nem teszi. Rugalmatlan viselkedést tanúsít és az állandósult helyzet miatt visszatérő pollenallergiában szenved. A probléma nők esetében gyakorta szimbolizálja a terhességtől való félelmet, illetve a szexualitással kapcsolatos ellenállást, hiszen a virágpor a megtermékenyítés szimbóluma. Sok esetben az illető nem képes az orgazmusra, vagy ha igen, akkor a felszín alatt bűntudata van miatta, mert az számára a sötétség birodalmához tartozik csakúgy, mint a halál, amelyet ijesztőnek tart. S ha jól belegondolunk, az orgazmus egyfajta halál, vagyis megsemmisülés, melynek átélésében elvész az ego.
Vannak emberek, akik különféle állatokra allergiásak, és nem is gondolnák, hogy leginkább az állatokban hordozott, ám az emberekben is meglévő tulajdonságok irritálják őket.
² Szőrallergia: elsősorban azt jelzi, hogy az ember másokban milyen tulajdonságokat nem tud elfogadni, és azokra allergiás tünetekkel reagál. Általában az adott állatra jellemző tulajdonságok provokálják az illetőt. Így például a macskaszőr-allergia jelezheti, hogy az ember nem tudja elfogadni a simulékonyságot, illetve az öntörvényű viselkedést másokban. Miért nem? Mert ezek a tulajdonságok benne is megvannak, csak valamiért nem meri, nem tudja, nincs lehetősége kiélni, és bosszantja, hogy a másik ember ezt minden további nélkül megteheti. Ennek értelmében a kutyaszőr-allergia az esetek jelentős többségében a harsányságtól vagy az állatiasságtól való félelemre utal. Míg a lószőrallergia elsősorban a határozottságtól, a száguldástól való félelem szimbóluma. Rovarcsípés-allergia: általában az eddigieknél erősebb, úgynevezett hiperérzékenységről van szó lelki értelemben. Ráadásul olyan tényezőkre allergiás az illető, amelyektől nehezen tudja távol tartani magát szemben azzal, aki ki tudja iktatni az allergéneket (tejet, lisztet, stb.) az életéből, illetve valamilyen szinten féken tudja tartani az előfordulás mértékét. Nem így a rovarcsípésnél, hiszen például egy darázs bárhol, bármikor megcsípheti az embert, és a tünetek akár halálosak is lehetnek. Tehát a lelki okokat elsősorban a váratlanul fellépő irritációk között kell keresni.
Nem ritka jelenség a kemikáliákra való allergia. Ezen belül a gyógyszerekkel szembeni érzékenység abban különbözik az eddig tárgyaltaktól, hogy sokkal tudatosabb alapokon nyugszik. Ennek ellenére van pszichoszomatikai értelmezése is.
Gyógyszerallergia: pszichés értelmezés szerint gyakran halálfélelem áll a tünetek mögött. Másrészt viszont szólhat egyfajta tudatos, de fel nem vállalt ellenállásról a szintetikus anyagok mellékhatásaival szemben.
Allergológus kutatók végeztek olyan kísérletet, melynek során pollenallergiás betegeket altattak olyan helyiségben, ahol voltak pollenek. A kísérlet azt igazolta, hogy a mélyaltatás során elmaradtak a tünetek. Ez bizonyítja, hogy az irritációt tudati síkon éljük meg, ami tükröződik testi tünetek megjelenésében. Jó hír ezzel kapcsolatban, hogy ha felismerjük a fizikai tünetek mögött álló lelki okokat, és az energetikai blokkokat képesek vagyunk oldani, akkor a betegség elmúlhat, hiszen értelmét veszti, hogy figyelmeztessen arra, amin változtatnunk kell(ene).
Sziebig Tímea