Szeretettel táplálom a testemet – és fogyok…

Igen, ilyen is van! Az embernek egyetlen dolgot szükséges betartania ahhoz, hogy elérje és megtartsa ideális súlyát: azt kell fogyasztania, amit a szervezete szeret.

Szervezetünk pontosan tudja, mi a jó nekünk. Ám abban az esetben, ha bármilyen okból kifolyólag kizökkenünk abból a harmonikus rendből, amelyben lelkileg és testileg is jól érezzük magunkat, érzékeink hajlamosak becsapni és tévútra vinni minket a számunkra megfelelő táplálkozás útjáról. Például stressz hatására túl sok édességet viszünk be a szervezetünkbe, és mivel nem tudunk ellenállni a szénhidrátoknak, túlsúlyossá válunk. Majd az egészséges életmód jegyében elhagyjuk, mondjuk, a húsfogyasztást, ám pusztán ettől a változtatástól egy grammot sem fogyunk… Velem pontosan ezt történt. Miközben pedig körülöttem a vegetáriánusok mind vékonyak, és olyan ismerősöm is van bőven, akin nem látszik meg, ha sok csokoládét eszik. Mert ők ilyen típusok. De mit tegyek én, aki nem ilyen vagyok? Mindig is tisztában voltam vele, hogy egyéni sajátosságaim alapján lenne fontos összeállítanom táplálkozásomat, csak azt nem tudtam, hogyan. Ugyanakkor éveim előrehaladtával azt kezdtem érezni, kevés az időm és az energiám, hogy az ideális súlyom elérése és megtartása szempontjából hiábavaló a kipróbált húsmentes táplálkozás; a szétválasztó diéta; a napi ötszöri, de kevés mennyiségű étel fogyasztása, mert akkor állítólag jobban emészt a szervezet; a már-már havonta beiktatott, többnapos léböjt. Elég volt!

Mindent szabad, ami nem tilos

Nemrégiben hallottam egy előadást, amely azzal kezdődött, hogy az ember egészségéért és ideális súlyáért elsősorban mentális állapota felelős, majd ezt követően a fizikai tényezők szintjén jöhet a számára megfelelő táplálkozás, amelynek kialakításában segít az úgynevezett anyagcseretípus-mérés. Nos, ez hitem szerinti felfogás – gondoltam –, de vajon miből áll az a bizonyos mérés? Egy újabb csodamódszer? Az előadás további része kíváncsivá tett, hogy kipróbáljam. Ami pedig a mérést és az annak alapján kapott tanácsadást követően azóta történik velem, meggyőzött arról, hogy jó úton vagyok, mégpedig a sajátomon, amelynek az a lényege, hogy körülbelül hetvenöt százalékban azt és úgy eszem, ahogyan a szervezetemnek a legjobb. Négy hete táplálkozom ennek megfelelően, és négy kilógrammot fogytam. Úgy, hogy én, aki hat évig nem ettem húst, most elég sokfélét eszem, és jólesik. Reggelire töpörtyű vagy libazsír kerül a rozskenyeremre, pedig ezt megelőzően igyekeztem délelőtt csak gyümölcsöt enni, aminek, bevallom, nem sok eredményét tapasztaltam. Mostani étrendem nem követel gyümölcsnapokat (sose bírtam, míg másoknak felüdülést jelent), mert mint kiderült, nem az a típus vagyok, akinek ez jó, pedig azt hittem. Ehetek krumplit és hüvelyeseket, pedig a keményítő lassan felszívódó szénhidrát, és a legtöbb fogyókúrában kerülendő. Naponta ötszöri kevés étkezés helyett háromszor eszem, de mindig jóllakom. Cserébe elhagytam az állati eredetű tejtermékeket, mert az én szervezetem azokra úgy reagál, hogy hízom. Viszont rátaláltam a kókusztejre, amely jó a kávéba, lehet vele habarni és sütni is. A kávémat koffeinmentesre cseréltem, mert számomra a koffein szintén elősegíti a hízást, amire legmerészebb álmomban sem gondoltam. Minimálisra csökkentettem az édességbevitelt, amelynek „elvonásától” kicsit aggódtam, de a mérleg kijelzőjén napról napra csökkenő számok kiengesztelnek. A finomított szénhidrátokból készült ételeket pedig kicseréltem tönkölyből és rozsból készültekre, melyek egy részét magam sütöm. Ugyanannyit sportolok, mint eddig is, ami az én életemben azt jelenti, hogy ahova lehet, biciklivel megyek (heti 1–3 alkalom). Nagyon jól érzem magam, mert számomra ez a megfelelő életmód. Ez, ami valaki más számára egyáltalán nem biztos, hogy ideális.

A válasz benned van

Abban, hogy kinek milyen az ideális táplálkozás, izomteszteléssel dolgozó, izomválaszokra épülő mérési eljárás egy speciálisan gépiesített változatának alkalmazásával ad választ az anyagcseretípus-mérés. Az egyéni sajátosságok beméréséből derül fény arra, milyen táplálékcsoportok, illetve konkrét élelmiszerek fogyasztása megfelelő a vizsgált páciens számára, és mindazokat milyen összetételben, ritmusban és elosztásban a legjobb fogyasztania.

Az alábbiak mérése alapján arra is választ kapunk, milyen mozgásforma a legmegfelelőbb számunkra, és azt a nap mely szakában végezzük, hogy a lehető leghatékonyabb legyen.

• idegrendszer beállítottsága (szimpatikus – pörgős, célirányos, menedzsertípus; paraszimpatikus – kreatív, elmélkedő, művészhajlamú)
• anyagcsere jellege (gyors – nem hízékony, lassú – hízékony)
• hormondominancia (agyalapi – arányosan hízik; pajzsmirigy – úszógumi-szerűen hízik; mellékvese – hasra hízik, különösen a belső szervek környékére; petefészek – fenékre és combra hízik)
• vércsoport
• ételallergia (tej, glutén stb.)
• egyéni jellemzők, szokások, életviteli sajátosságok
• kívánt cél (ideális súly, egészség, vitalitás stb.)

Megszívlelendő!

• Természetesen minél jobban betartjuk a mérés alapján ajánlottakat, annál jobban működik a rendszer, de a tapasztalatok azt bizonyítják, hogy szervezet számára megfelelő étkezés háromnegyed részben való betartása is rendkívül eredményes!
• Nem szabad azzal kezdeni az életmódváltást, hogy elhagyjuk a „tiltott” élelmiszereket, élelmiszercsoportokat, hanem azzal, hogy beépülnek az étrendbe az egyén számára hasznosak. Amennyiben a szervezet valós igényeit kielégítjük, sokkal kevésbé kívánjuk az amúgy nemkívánatos ételeket!

Sziebig Tímea