Földesi Enikő és Zsámbor Csilla klinikai szakpszichológus arra a megállapításra jutott, hogy a gyermek megbetegedésével a család alapvető rendezőelve borul fel, a szülőknek pedig időre van szükségük ahhoz, hogy a kezdeti düh és sokk után felismerjék felelősségüket és feladatukat az adott helyzetben. Fontos, hogy a szülők ne hallgassák el a testvérek elől a diagnózist, a felvilágosított egészséges testvér esetében pedig ugyanúgy figyelni kell, hogy ne érezze kirekesztve, elhanyagolva magát – állapítják meg a szerzők.
„A testvérek közötti viszony is sérül. Az egészségesek bűntudatosak, mert bosszúságot éreznek beteg testvérük iránt, hiszen az anya sokkal többet törődik vele, míg a beteg haragszik a testvérére, aki egészséges.
Az egészen kicsi gyermekek is megélhetik a halálfélelmet. Az utolsó pillanatig érdeklődést mutathatnak a külvilág iránt, ha nem szenvednek nagyon, ha tudatuk tiszta, és a környezetük jól viszonyul hozzájuk. Hangsúlyozzák, hogy a gyermekek kifejezetten érzékenyek a metakommunikációra, és a felnőtteknél is nehezebben tudják elviselni a halálfélelem okozta feszültséget. „Ezt fokozhatja a környezet magatartása, amelyben, mint tükörképben, látja saját állapotának súlyosságát. A szülői elvárások hirtelen megszűnése önmagában is elegendő, hogy a beteg gyermek az interakciók során saját lehetőségeit próbálgatva »kiolvassa« sorsát szülei viselkedéséből. Érzékeli, látja szülei megváltozott, riadt viselkedését.
A szülő gesztusaival önkéntelenül kommunikálja szorongását” – részletezik a tanulmányban.
Több általunk megkérdezett szakorvos is négy olyan alternatív módszert ajánlott egymástól függetlenül, amely segítheti
a beteg gyermekek fejlődését, gyógyulását, lelki megerősítését. Mindenki hangsúlyt fektetett az egészséges étrendre,
amely személyre és betegségre szabott.
Másik alternatív módszerként a művészetterápiát jelölték meg, kiemelve, hogy a gyermekek „jó rejtekhelyre találnak a művészetekben”, egy-egy kézműves foglalkozás, színházi előadás vagy akár csak egy tudatos és irányított zenehallgatás is képes kimozdítani a gyermekeket a szorongásból és a depresszióból. Részben ezt segítik elő a bohócdoktorok is különböző kórházi látogatásaik során – nem beszélve a nevetés gyógyító hatásáról.
Ehhez is kapcsolódóan ajánlották a szakemberek harmadik lehetőségként a tudatos és célzott lelki gondozást. A lelki élet elmélyítéséhez nem feltétlenül kell vallásos alapműveltség vagy elhivatottság. Számos olyan terápiás előadás, személyes foglalkozás létezik, amely a vallás felől közelítve tudatos „lélekmélyítéssel” segíti a gyermek pszichéjének megerősödését és a daganattal való szembenézését. Ráadásul a vallási megközelítés egyfajta mesevilágként is hathat a gyermekre, amely így – visszautalva a művészeti terápia jótékony hatására – szintén kiemeli a beteget, és egy olyan dimenzióba helyezi át, ha csak átmenetileg is, amely „rejtekhelyként” szolgálhat számára.
Negyedik lehetőségként az élményterápiát javasolták a szakemberek – ennek egyik legjobb példája a Hatvanban működő Bátor Tábor. Turnusainkban olyan programok kipróbálására nyílik lehetőség, amelyeken betegségükből kifolyólag máshol nemigen vehetnek részt. Legyen szó evezésről, lovaglásról, íjászatról, kézművességről, táncról, zenélésről, sportról, színjátszásról vagy magas kötélpályás foglalkozásról, minden program lényege, hogy a táborozók számára sikerélményt nyújtson. Mindez jótékony hatással van önbizalmukra, ezáltal gyógyulásukra.
Szalay-Látó Judit